A szenátus hallgatólagosan elfogadta a közkegyelmi törvény tervezetét.
A felsőház jogi bizottságában éles vitákat szült a tervezet, azonban éppen emiatt a pártok nem tudtak dűlőre jutni, nem készült el a szaktestület kötelező véleményezése, így a plénum nem szavazhatott a jogszabályról az alkotmány által megszabott hatvannapos határidőig.
Az ügyben a képviselőház mondja a döntő szót.
A tervezetet a kormány dolgozta ki és terjesztett a parlament elé a börtönök túlzsúfoltságára hivatkozva.