Sarány István: Kettős kudarc

A híradókat két téma uralja: az Európai Parlamenti választások és Liviu Dragnea házelnök, a kormánypárt elnökének börtönbe vonulása. S a tálalásból az derül ki, hogy a kettő szorosan összefügg, mert mindkét esemény Dragnea személyéhez kötődik: pártja – s lévén, hogy ő volt a párt arca – ő maga is vereséget szenvedett; ráadásul az igazságszolgáltatás számára kedvezőtlen ítéletet hozott az egyik, évek óta húzódó perében. Egyik csapás a másik után érte a politikust – ez derül ki a híradások többségéből.

(tovább…) Continue Reading

Sarány István: Húsz év teltén

Húsz évvel ezelőtt, 1999-ben voltam először riporttáborban, Baróton. Ez volt a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének (közismert betűnevén: MÚRE) a harmadik riporttábora, az elsőt Kőhalomban, a másodikat a Nyárád mentén szervezték. A táborokban írt riportokból kötetek születtek, Erdély felfedezése sorozatcím alatt jelentek meg Kóborlás és helytállás, illetve Bekecs alatt Nyárád tere címen.

Continue Reading

Bíró Béla: Egy új kor hajnala?

Az Európai Unió egyik legfontosabb axiómája és egyben létének értelme is „az egység a sokféleségben.” A sokféleség kezdetektől adott, időnként talán fölösen is, az egység azonban – legalább is eddig – meglehetősen homályban maradt, főként miután brüssszeli bürokrácia a keresztény hagyományra való hivatkozást is kimetszette az Alaptörvényből. Pedig ez a hivatkozás közelről sem jelenthetett volna kizárólagosságot. Annál is inkább, mivel már eleve is csupán zsidó-keresztény hagyományról lehetett volna szó, s a muszlim kultúra nem kevésbé jelentős hozadékát, azaz a görög eredetű európai kultúra voltaképpeni folytonosságának teljes értékű visszaállítását sem lehetett volna figyelmen kívül hagyni.

(tovább…) Continue Reading

Bíró Béla: Voltaire-től a szolgalelkűségig

Miközben a sajtó az illiberalizmus vádjától hangos, manapság szinte bűnné vált liberálisnak lenni. Harminc évvel a kommunizmus bukása után ismét csak az számíthat tisztességes embernek, aki baloldali. A német politikai diskurzusban manapság a jobboldaliság a szélsőjobb szinonimája. Aki jobboldali, azaz a szó eredeti értelmében konzervatív, az egyben már fasiszta is. Ez az egyetemes rövidzárlat bénít meg minden demokratikus vitát.

Continue Reading

Székedi Ferenc: Menetközben

Tegnap este, amint hazafele ballagtam, megállított az egyik közéletre még érzékeny ismerősöm – egyre kevesebben vannak – és nekem szögezett két kérdést. Az első: mi a véleményem arról, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt, itthon, Romániában, összmagyar elnökjelöltet szeretne, és rögtön meg is nevezett három személyiséget: Kató Béla református püspököt, Böjte Csaba ferences szerzetest és Bölöni László labdarúgó edzőt.

Continue Reading

Székedi Ferenc: Free Camp: másfél évtized

Csíkszeredában ma délután hat órakor a Megyeháza Galériában kiállítással zárul a 15. Free Camp Nemzetközi Képzőművészeti Alkotótábor, amelyen az idén ausztriai, németországi, magyarországi, szerbiai és Besztercéből valamint Bukarestből érkező művészek vettek részt, két csíki, úgymond hazai alkotó mellett. Másfél évtized alatt a tábor igazi intézménnyé nőtte ki magát. 2005-ben abból a megfontolásból indult, hogy egyrészt a Székelyföldről is be lehessen pillantani, hová, merre tart a huszonegyedik században a világ képzőművészete, másrészt pedig kimondottan érdemesnek és érdekesnek tűnt felfedezni azt is, miként látnak minket más országok képzőművészei, mit vesznek észre mindabból a természetes és épített, társadalmi, közösségi és emberi környezetből, ami számunkra már otthonos, megszokott.

(tovább…) Continue Reading

Ágoston Hugó: Nyugalmunk díja

Szeptember elsején életbe lép az új nyugdíjtörvény, amelynek értelmében a nyugdíjpont értéke 1100 lejről 1265 lejre, tizenöt százalékkal – ezzel egyidőben a garantált minimálnyugdíj értéke tíz százalékkal, 640 lejről 704 lejre – emelkedik. Kereken egy év múlva, nem mellékesen választási évben, a nyugdíjpont értéke a mostaniról 1.775 lejre, azaz adék újabb negyven százalékkal nő. További egy esztendővel később már 1875 lej lesz a nyugdíjpont értéke. 2022-től a pont nem változik ugyan, de a nyugdíjakat e törvény szerint inflációkövetően emelni fogják.

Continue Reading

Ágoston Hugó: Aztán belül is este lesz

Fél évszázadnyi bukarestiség után furcsa arra gondolnom, hogy ez az idő életem kétharmadát méri, míg előtte az első negyedszázadom kétharmadában iskolapadokat koptattam. Ennyire „bekeretezve” látszólag jóformán minden, ami történt és amit csináltam: kényszerpályán – úgymond determináltan – játszódott. Ez kényelmes gondolat is lehetne éppen, hisz felmentene kerülőim, tévedéseim, rossz döntéseim feldolgozásának kényszere alól, de voltaképpen rettenetes, mert ez a kényszer mégis egyre inkább nyomaszt.  

(tovább…) Continue Reading

Zsehránszky István: Kellene egy csoda!

Megdöbbentett a hír: tavaly 751 gyermeket hagytak sorsukra a szüleik a kórházakban: 520-at a szülészeten, 205-öt a kórházakban működő gyermekorvosi rendelőben, 20-at pedig más kórházi részlegeken. Az elhagyott gyermekek nagy része állami gondozásba került – ne irigyeljük a sorsukat! -, vagy pedig nevelő szülőre leltek – ők talán valamivel szerencsésebbek… És még dicsekedhetünk is. Képzeljék el: 2018-ban 53-mal kevesebb gyermeket hagytak el a kedves szüleik, mint 2017-ben. Lám-lám: jön meg az eszük. Bár így lenne!

(tovább…) Continue Reading

Zsehránszky István: A túlélés – művészet

Ezt Sütő Andrástól tudhattuk meg a Rigó és Apostol című, 1973-ban megjelent művéből. Az erdélyi magyar irodalom klasszikusa azt fejtegeti, hogy „Mi a székely nép titka?” „Egy mondatban így fejezhetném ki – írja Sütő András -: a történelmi leckék közül megtanulta a legfontosabbat, a kivárás művészetét. Nem a reményvesztettek szunnyatagsága ez, inkább valamely titkos kapcsolat a jövővel, az idő mélyén érlelődő valósággal.”

Continue Reading

Sarány István: Gyermeksétáltatás

Minap a város promenádján kellett átvágnom – így hívják hivatalosan a színház és a park között kialakított teret, sétáló részt, amely mintegy meghosszabbítja és nagyméretűvé teszi a csíkszeredai Taps-teret –, és pár fiatal apukával kereszteztük egymás útját. Babakocsit toltak óvatosan és a büszkén mindahányan.

Continue Reading

Sarány István: A szakoktatásról

Minap a csíkszeredai Székely Károly Szakközépiskola és Szakmunkásképző ünnepén voltam. Az oktatási intézmény negyedszázada vette fel a Székely Károly nevet, s ez szolgáltatott alkalmat az ünnepre. Ami visszafogott, meghitt, családias volt. De ki volt Székely Károly? Nem messze Csíkszeredától, a Fiság menti Menaságújfaluban született 1862-ben, Csíksomlyón végezte a tanítóképzőt.

(tovább…) Continue Reading