Zsehránszky István

Örömmel értesültünk róla, hogy az idén Marius Tabacu kapta a legjobb műfordításért járó díjat. Ezt – a Román Írószövetség által adott díjat – Bánffy Miklós művének, az Erdélyi történet című trilógiának román nyelvre való átültetésével érdemelte ki.

Doktor Nagy Attila elküldött nekem egy részletet új könyvéből, a Székely mágus-ból, amely az idén jelent meg. Sok érdekes dolgot tudtam meg belőle. Például azt, hogy a Romeo és Júliát „az év bármelyik napján, bármelyik órában egyszerre két helyen játsszák” világszerte. Shakespeare él! – nem lehet elhallgattatni.

Eugen Ionesco írta ezt a végrendeletében. Mert szerinte ahhoz, hogy a jóban higgyünk, hinnünk kell a rosszban is. Hiába, ilyen a világ. Két pólusa van.

Ráz a hideg valahányszor a politikusok – az államfő, a miniszterelnök – nagy hangon bölcsködnek az oktatásról, az iskolakezdés gondjairól most, a járvány idején. Nagyon okosok, amikor olyasmiről beszélnek, amihez nem értenek. Ők azok, akik mindenkor és mindenkit tanítanak. Ahelyett, hogy végeznék a dolgukat… És maguk is tanulnának valamit néha.

Ismét felmerült, hogy szép hazánkban kettős mércét alkalmaznak. Ugyanaz a törvény másképpen szól románnak és magyarnak. Például, a 2004-ben elfogadott 500-as Törvény azt írja elő, hogy a nyilvános feliratokon, utcatáblákon stb. „a román és a másnyelvű szöveget ugyanolyan méretű és típusú betűkkel kell írni”. A 2001-ben elfogadott 215-ös Törvény szerint pedig „olyan területeken, ahol a magyarság részaránya meghaladja a 20 százalékot, a közérdekű információkat magyarul is közzé kell tenni”.

Mindenki számára hasznos lenne ez az utazás. Mert felrázná. Tudatosítaná benne, hogy mit eredményez a ráhagyás, a közömbösség, a hatalmi visszaéléseket örökké lehetővé tevő engedékenység.

Múlt vasárnap a templomban egy lengyel folyóiratot kaptam ajándékba – a Szeressétek egymást! című, 120 országban és 23 nyelven megjelenő lengyel képes folyóiratot. Jó volt olvasni, mert biztatott és bátorított, hogy soha ne adjuk fel a harcot.

Nemrég jelent meg Szabó Tünde tanulmánya Trianon erdélyi vonatkozásairól – vagyis a megkülönböztetés és a román térhódítás szakszerű kivitelezéséről.

Ezt az elnevezést nem én találtam ki, hanem a Capital nevű lap online-kiadásában olvastam egy cikkben, amely többek között arról szól, hogy Klaus Iohannis államfő kibocsátotta a szagvédelmi törvényt. Igen. Jól hallották. Az államfő kibocsátotta azt a jogszabályt, amelyik bűnnek minősíti a szagártalmat. Vagyis bűn az, ha valaki állandóan hagymát süt és zavarja vele a szomszédokat.

Cseke Gábor mondja ezt Zsigmond Mártonról a már említett munkájában, a Sorsok könyvében. A híres csíkszeredai óriásmozaik szerzőjéről pontosan ezt állítja: „a művész kőfaragó, türelemjátékos, építőmunkás és látnok is egy személyben; szabadidejében pedig természetjáró, aki, valahány érdekes kőzetet hajít feléje a véletlen, alázatosan és kíváncsian lehajol érte; színezetét, erezetét, anyagszerűségét veszi szemügyre, s azt latolgatja, mennyire illik majd a mindent elnyelő, készülő mozaik-mezőbe.”