Kedves hallgatóim, jegyzetem elhangzása előtt néhány perccel megkezdődött a Romániai Magyar Demokrata Szövetség tizennegyedik kongresszusa a kolozsvári sportcsarnokban. Az Erdélyi Magyar Televízió ma is, holnap is, élőben közvetíti munkálatokat, én viszont arról szeretnék beszélni, ami nem látszik. Úgy hozta a sors, hogy egy kivételével részt vehettem az RMDSZ valamennyi kongresszusán, és még ma is élénken élnek bennem a nagyváradi, első kongresszus képei.
(tovább…) Continue ReadingKelet-Nyugat
“Online nem lehet házasságot kötni és katonai szolgálatot teljesíteni” – mondta az elmúlt napokban megtartott tanácskozáson annak a Hargita megyei küldöttségnek a vezetője, amely nemrég Észtországban járt egy nyolc európai országot átfogó, több évre kiterjedő, unió támogatta digitalizációs program keretében. Más egyebet mindent el lehet intézni a legkisebb faluból is, hiszen mindenkinek van digitális kártyája, mindenkit megtanítottak számítógépet használni és teljesen fölösleges elmennie bármiféle hivatalba, mert legyen szó közszolgáltatásokról vagy magánjellegű ügyletekről, minden otthonról lebonyolítható, a digitális aláírásokkal egyetemben.
(tovább…) Continue ReadingJövőkép
Van egy rossz szokásom. Az évek során bizonyos, leginkább politikai dokumentumokat félre szoktam tenni a számítógépem egyik könyvtárába, és ráadásul…
Continue ReadingKézelszívás
Újságíróként, publicistaként mindig felkapom a fejem, amikor egy-egy olyan érdekes kifejezést hallok, amely addig nem ütötte meg a fülem. Így jártam a tegnap azon a sajtóértekezleten, amelyet a csíkszeredai megyeházán tartottak, ahol Navracsics Tibor, az Európai Bizottság biztosa, Hegedűs Csilla, az RMDSZ egyik ügyvezető alelnöke, Korodi Attila, képviselőházi RMDSZ frakcióvezető és házigazdaként Borboly Csaba megyei tanácselnök szólt a médiamunkásokhoz.
(tovább…) Continue ReadingPicture History
Nem szó szerint, hiszen lehet annak már két esztendeje, de emlékszem még arra a levélre, amikor Szőcs Edgár a jól…
Continue ReadingA medve bőre
Kedves hallgatóim, esztendő teltén, az új esztendő indulásaként rendszerint visszatekintünk, hogy mit érdemes továbbvinnünk az idő évekre szabott választóvonalán. Nos, a tavaly, december elején, meglehetősen nagy média visszhangot kapott az a bejelentés, miszerint négy erdélyi nagyváros, Kolozsvár, Nagyvárad, Temesvár és Arad liberális polgármesterei megalakították a Nyugati Szövetséget, amelyhez Resica is jelezte csatlakozási szándékát. Többen úgy vélekedtek, hogy ezzel lépéssel megindul Románia föderalizálása és Bukarestől való elszakadása, annál is inkább, mivel az északi-északnyugati, kisebb-nagyobb erdélyi városok, Szatmár, Zilah, Nagykároly és mások is megszellőztették egyesülési szándékukat, miközben Moldva északi részéről is hasonló hangok hallatszottak.
(tovább…) Continue ReadingJöjjön a könyv!
Decemberben Sepsiszentgyörgyön, Csíkszeredában, Marosvásárhelyen, Kolozsváron, Szatmárnémetiben és természetesen otthonában, Nagyváradon, idei utolsó előadásait tartotta a Szacsvay Akadémia. Manapság kissé sok az akadémia, mondhatni igazi akadémia-infláció van, ezért a legjobb, ha az intézményt annak nevezzük, amit céljai alapján jelent. Amolyan erdélyi népfőiskola, amely arra törekszik, hogy komoly szakemberek vigyék el a hallgatósághoz a valóban hiteles információkat. Januártól decemberig az erdélyi magyarság legutóbbi száz (tovább…)
Continue ReadingBrexití- exit
Megszólít egy ismerősöm a főutcán és fagy ide, hó oda, el kezdi magyarázni, hogy nem érti, ott Londonban, miért vacakolnak annyit ezzel a Brexittel, hol így szavaznak, hol meg amúgy, és egyáltalán, mi ez az összevissza beszéd, amikor a nép már egyszer eldöntötte, hogy hátat fordít az uniónak. Ott demokrácia van – válaszoltam egyetlen szóval, hiszen az évszak és a helyszín aligha volt megfelelő arra, hogy mélyebb fejtegetésekbe kezdjek a közvetlen és a képviseleti demokrácia viszonyáról, a felső- és alsó házról és egyáltalán az angol parlamentarizmusról, amelynek kezdetei még a tizenharmadik századba nyúlnak vissza.
(tovább…) Continue ReadingTíz év és a következők
A hét elején, Marosvásárhelyen, fennállásának tizedik évfordulóját ünnepelte az Erdélyi Magyar Televízió. Úgy hozta a média-sors, hogy már megalakításának első heteiben találkoztam vele, szerepeltem több műsorában, akár mint riportalany, akár mint kommentátor, például az RMDSZ nagyváradi kongresszusán, jártam többször is a stúdióban az általam tanított Sapientiás egyetemistákkal, de nem is ez lényeg. Hanem az a tény, hogy az ETV maga mögött tudott hagyni tíz olyan esztendőt, amelyben kereste-kutatta önmagát, többször is változtatta műsorszerkezetét, szerkesztőit, javított műszaki felszereltségén, és az analóg műsorkészítés után a digitális műsorokra átállva bekerülhetett az erdélyi kábelhálózatokba, megnövelve mind földrajzilag, mind nézőszámok tekintetében a vételkörzeteit.
(tovább…) Continue ReadingJön a pápa
Amikor a tegnap este több forrásból is hallottam-olvastam, hogy május végén Ferenc pápa három napra eljön Romániába – a román források szerint Bukarest-Kolozsvár- Iasi az útvonal, a magyar források kérdőjelekkel ugyan, de Balázsfalvát és Csíksomlyót is hozzácsatolták – a világhálón megkerestem a Vatikán állam illetve a Szent Szék hivatalos honlapját, amelyet még soha nem böngésztem, és a különböző friss sajtóközleményekben megpróbáltam felfedezni a hír igazolását, de nem sikerült.
(tovább…) Continue ReadingMítosz és valóság
Csíkszeredában nemrég az első világháborús megemlékezések keretében a Székely Hadosztály történetéről mutattak be könyvet. A háború végén összeálló katonai alakulatról mindmáig meglehetősen ellentmondásosak a feljegyzések, a történészek azt tűzték ki célul, hogy eredeti forrásmunkák alapján, a lehető legtárgyilagosabban térképezzék fel ennek a mikor elhallgatott, mikor az egekig magasztalt különítménynek a sorsát, amelyet jelentős mértékben befolyásoltak a korabeli, a magyarországi tanácsköztársaság megalakulásával együtt járó kormányzati és társadalmi változások. (tovább…)
Continue ReadingGarabonciások
A garabonciás diák mindenféle bübájos, ördöngős mesterséghez értő varázsló. Valami ilyesmit tartott a néphit azokról a fiatalokról, akik egykoron, gyalogszerrel, egyik településről a másikra vándoroltak és ha mást nem tettek, akkor is legalább vitték a hírt és beszéltek a másságról az oly gyakran önmagukba teljesen bezárkozott közösségeknek. Nem tudom, hogy 1976-ban, amikor Mátray László színész a Garabonciás nevet javasolta az újonnan megalakult temesvári együttesnek, gondolt-e egyáltalán valamiféle varázslatra, (tovább…)
Continue Reading