Az ötvenedik

Az idei, vasárnap záruló Csíkszeredai Régizene Fesztivál kedden este egy igen érdekes rendezvényt tűzött műsorára, amely nem annyira a zene, mint inkább a kép és a szó határán mozgott. A román televízió bukaresti magyar adása ugyanis fennállásának ötvenedik esztendejére emlékezett és tette ezt úgy, hogy a Csíki Moziban közönségtalálkozót szervezett, illetve felidézte, a régizene miként is kapott helyet a magyar adásban az évek folyamán.

(tovább…) Continue Reading

Az érsek emléke

Képzeljenek el a kedves hallgatók egy kőfallal körülvett, magányos templomot. Egy olyan, tizennegyedik századbeli gótikus épületet, amely mellett mintegy fél kilométer sugarú körben nincs semmiféle építmény, illetve csak kaszálók és szántóföldek. Ha már látják maguk előtt, akkor elárulom a titkot is. A Szent Jánosról elnevezett csíkdelnei templom állítólag valamikor egy község közepén állt, de a tizenötödik század végi tatárbetörések, a felégetett  házak nyomán a lakosság elhagyta a templomát és jóval távolabbra, a hegyek alá költözött.

(tovább…) Continue Reading

Csíki csúcsrajáratás

Összhangban a divatos szófordulatokkal, nyugodtan elmondhatom, hogy a hét végén megint csúcsra járatja magát Csíkszereda. Ezt a jegyzetemet most, pénteken délben, éppen a Sapientia Egyetem nagy előadótermében írom, ahol az erdélyi magyar felsőoktatási intézmény egyre fokozódó szerepvállalásával kezdődtek meg a harmadszorra megrendezett Kórháznapok, voltaképpen olyan nemzetközi orvosi konferencia, amelyen három napon át németországi, nagy-británniai, magyarországi és hazai szakemberek több mint harminc kórház képviseletében folytatnak eszmecserét időszerű egészségügyi, közegészség politikai és betegellátási kérdésekről.

Continue Reading

Fától az erdőt

Valamikor az ezredforduló előtt néhány évvel egy küldöttséggel Svájcban, pontosabban  Bázelben jártam. Vendéglátóink, tudván, hogy hegyes vidékről érkezünk, kivittek a környező erdőkbe, néhány kilométert gyalogoltunk, hogy megmutassák, milyen a svájci fakitermelés.
Nos, a helyszínen már ott sorakozott néhány gép, megjelent az erdőmester, aki rámutatott a kivágandó fára, majd magasba emelhető szerkezetekkel először az ágakat metszették le, hogy a kidőlő fa ne sértse meg a szomszédait, valamint az aljnövényzetet, ezután a fát vágták ki, darabolták fel és rakták  szállítóeszközre, miközben köbtartalmát is pontosan megmérték.

(tovább…) Continue Reading

Kölcsönkiállítások

A csíkszeredai Free Camp Nemzetközi Képzőművészeti Alkotótábort 2005-ben az a megfontolást hívta életre, hogy egyrészt a Székelyföldről is be lehessen pillantani, hová, merre tart a huszonegyedik században a világ képzőművészete, másrészt pedig kimondottan érdemesnek és érdekesnek tűnt felfedezni azt is, miként látnak minket más országok képzőművészei, mit vesznek észre mindabból a természetes és épített, társadalmi, közösségi és emberi környezetből, ami számunkra otthonos, megszokott.

Continue Reading

Egy kávé

Nem vagyok túlságosan nagy kávés, nem ismerem különösképpen sem a kávé fajtákat, sem a márkákat, és szinte bizonyos, hogy nem tudnám megkülönböztetni sem a pörkölés, sem a keverék alapján, melyik az ideális. Mint ahogyan soha nem merültem el annak a megismerésében sem, hogy a különböző földrészeken, a világ országaiban mi a jellegzetessége az éppen ott elfogyasztott barna vagy fekete italnak, és még azt sem tudom, hogy miért jobb tejjel vagy tej nélkül, barna vagy fekete cukorral vagy egyáltalán cukor nélkül.

(tovább…) Continue Reading

Köd és hamu

A múlt hét végén az RMDSZ kongresszus elvonta a figyelmet arról a belső lázadásról – nevezhetjük palota- vagy inkább udvarházforradalomnak, mert a Székelyföldön kevés a palota –  amely a Székely Nemzeti Tanácsban kitört. Még a kongresszus előtt néhány nappal Bardóc-Miklósvár-, Csík-, Gyergyó-, Kézdi- és Udvarhelyszék széki elnökei eljuttattak a sajtóhoz egy nyílt levelet, amelyben aggodalmuknak adtak hangot amiatt, hogy az SZNT letért eredeti útjáról, diktatórikussá,  úgymond kézi vezérlésűvé vált.

(tovább…) Continue Reading

Vivat Academia?

Azt hiszem, nem újdonság, a Bukaresti Rádió magyar adásának hallgatói többször is hallottak róla: Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémia körül, immár hetek óta dúl a kíméletlen harc. Voltaképpen arról van szó, hogy a kormány el akarja venni az intézmény önálló költségvetését, le akarja róla választani a különböző kutatóintézeteket, néhányat – különösképpen a társadalomtudományok területéről – esetleg meg is szüntetne, majd pályázati rendszerben osztaná ki a pénzeket, megszabva azokat a kutatási célokat, amelyekre egyáltalán pályázni lehet más, egyetemi vagy a kormány alapította kutatóintézetek társaságában.

(tovább…) Continue Reading

Egykor és ma

Kedves hallgatóim, jegyzetem elhangzása előtt néhány perccel megkezdődött a Romániai Magyar Demokrata Szövetség tizennegyedik kongresszusa a kolozsvári sportcsarnokban. Az Erdélyi Magyar Televízió ma is, holnap is, élőben közvetíti munkálatokat, én viszont  arról szeretnék beszélni, ami nem látszik. Úgy hozta a sors, hogy egy kivételével részt vehettem az RMDSZ valamennyi kongresszusán, és még ma is élénken élnek bennem a nagyváradi, első kongresszus képei.

(tovább…) Continue Reading

Kelet-Nyugat

“Online nem lehet házasságot kötni és katonai szolgálatot teljesíteni” – mondta az elmúlt napokban megtartott tanácskozáson annak a Hargita megyei küldöttségnek a vezetője, amely nemrég Észtországban járt egy nyolc európai országot átfogó, több évre kiterjedő, unió támogatta digitalizációs program keretében. Más egyebet mindent el lehet intézni a legkisebb faluból is, hiszen mindenkinek van digitális kártyája, mindenkit megtanítottak számítógépet használni és teljesen fölösleges elmennie bármiféle hivatalba, mert legyen szó közszolgáltatásokról vagy magánjellegű ügyletekről, minden otthonról lebonyolítható, a digitális aláírásokkal egyetemben.

(tovább…) Continue Reading

Jövőkép

Van egy rossz szokásom. Az évek során bizonyos, leginkább politikai dokumentumokat félre szoktam tenni a számítógépem egyik könyvtárába, és ráadásul…

Continue Reading