Farkas-Ráduly Melánia

„Ahogy nincs két egyforma ember, úgy nincs két egyforma edző sem. Az edzők különböző háttérrel, más tapasztalatokkal és motivációkkal rendelkező pedagógusok, akik egy dologban mégis hasonlítanak egymáshoz, hiszik, hogy sportolóik általuk válhatnak jobbá vagy legjobbá, illetve a mozgás az ő befolyásukkal válik életformává” – olvasható a Magyar Olimpiai Bizottság holnapján. Bár elsőre furcsának tűnhet egy ilyen idézet a nyelvművelő rovatban, hamarosan Önök is rájönnek, hogy miért lett libabőrös a karom, amikor a mai téma után keresgéltem.

Az elmúlt években többször is szó esett a gyakori helyesírási hibákról, de arról kevesebbet beszéltem, hogy milyen módon lehet elkerülni ezeket. Mivel szinte mindennap írok valamilyen szöveget, el sem tudnám képzelni, hogy ne nézzem át még egyszer, amit el akarok küldeni vagy közzé szeretnék tenni. Mert szerintem ez az egyik legfontosabb lépés, amikor olyan szöveget írunk, amelyet másokkal is szeretnénk megosztani.

Szeptember 8-án egy érdekes kérdéssel találkoztam az egyik magyarországi ismerősöm Facebook-oldalán. Így hangzik: „Te mit olvasol az olvasás világnapján?” Néhány másodpercre elgondolkodtam, ugyanis aznap elég keveset olvastam, sőt nem is szórakoztam közben. Egy angol nyelvű e-könyvet, azaz elektronikus könyvet vettem elő, amely a korrektúrával foglalkozó vállalkozások marketingjéről szól.

Pontosan öt év telt el azóta, hogy 2015. szeptember 3-án a Magyar Tudományos Akadémia székházában hivatalosan is bemutatták a helyesírási szabályzat 12. kiadását. Én egy internetes vásárlás után ismerkedtem meg a kiadvánnyal: miután gyorsan végiglapoztam, megtaláltam a megváltozott helyesírású szavak jegyzékét, amely a 604. oldalon kezdődik.  Az egyik legnagyobb meglepetést a csoda szép kifejezés okozta számomra, ugyanis az új szabályzat szerint külön kell írni. Korábban egybeírtuk.

A mai részt egy történettel kezdem. Az elmúlt két hétben egy teljesen új tevékenységbe vágtam bele, de egyelőre nem szeretnék túl sok részletet elárulni róla. Annyit viszont elmondhatok, hogy miközben azzal foglalkozom, nagyon fontos, hogy lelkesítsem, ösztönözzem és dicsérjem a velem dolgozó embereket. Sajnos még nem tudok elég jól dicsérni, és amikor megpróbálom, általában a szuper szavunkon kívül nem jut más az eszembe. Pedig rengeteg rokon értelmű szava van, elég csak rákeresni a szinonimaszotar.hu oldalon.

Önök szerint helyes-e ez a mondat? „Annak ellenére, hogy meghívtuk, nem jött el.” A Nyelvművelő kéziszótár szerint a mondat elején lévő annak ellenére idegen mintára terjedt el, és nyugodtan használhatjuk helyette a természetesebb és tömörebb bár vagy noha kötőszókat.

Ma a jön ige lesz a főszereplő. A jön egyébként a köznyelvi alak, a jő régies, irodalmias, míg a gyün, gyön népnyelvi. A Nyelvművelő szótár szerint a „jön és megy ige használatában nagy általánosságban a következő szabályszerűség érvényesül: a jön a beszélő vagy a beszéd helye felé tartó mozgást jelent, a megy a beszélőtől vagy a beszéd helyétől távolodó mozgást”.

„Nem akarom tovább ragozni.” „Unom a banánt.” „A berendezés marad.” Ugye, mindhárom mondat ismerősen hangzik? Ma a közhelyről lesz szó, vagyis egy olyan szókapcsolatról, amely „valamely általánosan ismert tényt, dolgot, megállapítást minden eredetiség, egyéni szemlélet és íz nélkül, elcsépelt, elkoptatott formában fejez ki” – olvasható a Nyelvművelő kéziszótárban.

Önök szerint melyik helyes a kettő közül: a sokévi átlag vagy a sokéves átlag? Mindkettő használható, azonban az eredeti változat a sokévi átlag… Talán már sejthető, hogy ma az -s melléknévképzőről lesz szó, amely a Nyelvművelő kéziszótár szerint „egyike legproduktívabb (a legtöbb származékot létrehozó) képzőinknek”.

Többször is elgondolkodtam azon, hogy mi történne akkor, ha egyik pillanatról a másikra nem írhatnék, beszélhetnék magyarul. Valószínűleg dühös és csalódott lennék egyszerre, mivel olyan dolgot vennének el tőlem, amely meghatározza azt, hogy ki vagyok.

„Volt az iskolában egy nagyon szegény gyerek, akin látták a többi gyerekek, hogy nincs ruhája, mindig ugyanabban a ruhában járt, sokszor volt piszkos.” Erre a mondatra találtam nemrég, miközben az interneten keresgéltem, és azonnal feltűnt két egymás mellett lévő szó, pontosabban a többi gyerekek. Helyes-e így?