Nemrég az Alkotmánybíróság 5 – 4 arányban – tehát igen szoros szavazataránnyal – elutasította az államfő óvását azon törvény ellen, amely kimondja, hogy a választások időpontjának meghatározása esetén a törvényhozás megkerülhetetlen, vagyis a honatyák – ha akarják – akkor ők maguk döntik el, hogy mikor legyenek a parlamenti választások, természetesen az alkotmány megszabta keretek között. Ezzel a taláros testület megerősítette azt a korábbi döntését, miszerint a helyhatósági választások időpontját is a parlament illetékes meghatározni, pontosabban bármikor felülbírálhatja a kormány erre vonatkozó döntését.
Bár egyelőre nem ismeretes az Alkotmánybíróság döntésének indoklása, a határozatot valószínűleg az alaptörvényben is rögzített népfelség elvéből vezették le az alkotmánybírák, amelynek értelmében az ország egyetlen törvényhozó szerve a parlament, amelynek jogában áll eltörölni, vagy megváltoztatni a kormány határozatait.
Miért van ennek jelentősége? – tehetnénk fel a kérdést. Nos egyfelől elvi jelentősége van. Demokráciákban a parlament a nép hiteles képviseletének tekintendő, a legfelsőbb döntéshozó szerv, amelynek a kormány nem írhatja elő kötelező módon, hogy mikor mit tegyen. Másodsorban a választások pontos időpontjának a megállapítása nemcsak szervezési, hanem politikai kérdés is, amelyikben a parlamentnek van illetékessége.
Jelen esetben azonban az elvi megfontolásokon túl, a parlamenti választások dátuma kijelölésének fontos gyakorlati következményei is vannak. Egyfelől a múlt héten lezajlott helyhatósági választások egyértelmű győztese a jobboldal, még akkor is, ha utóbb kiderült, hogy legalábbis Bukarest első kerületében nem egészen tiszta eszközökkel szerezték meg a győzelmet. Érthető, ha a liberális kormány a győzelem szelét az országos választásokon is szeretné befogni saját vitorlájába, amíg nem lankad a választói lendület. A parlamentet még uraló baloldali többség azonban ebben egyáltalán nem érdekelt. Nem tekinthető véletlennek, hogy Călin Popescu-Tăriceanu, az ALDE liberális-demokrata párt elnöke bedobta a jövő évi márciusi választások lehetőségét, ami még mindig az Alkotmány keretein belül lenne. A Szociáldemokrata Párt (PSD), a Pro Románia és a már említett ALDE abban érdekelt, hogy a jelenlegi kormány parlamenti vesszőfutása minél tovább tartson, a lakosságnak pedig a télen legyen alkalma megtapasztalni a jobbközép kormány szociális politikájának „áldásait”. Nem véletlen, hogy Klaus Iohannis államfőhöz méltatlan szavakkal ostorozta az elképzelést, azzal vádolva a baloldali pártokat, hogy mindössze néhány havi parlamenti fizetésért csinálják a cirkuszt. Valójában azonban aligha erről van szó, hiszen a baloldali pártok vezető politikusai valószínűleg az új parlamentnek is tagjai lesznek, s továbbra is részesülnek a nem elhanyagolható összegű képviselői, illetve szenátori illetményből. Kívülállóként azt tenném még hozzá, hogy a választások elhalasztásának van egy objektív indoka is. Ideális állapot az lenne, ha a helyhatósági és a parlamenti választások minél távolabb lennének egymástól, azért, hogy ne befolyásolja egyik a másikat. Nagyon sok országban ezért a helyi választásokat a parlamenti választások félidejénél tartják. Már az sem szerencsés, hogy a két választás ugyanabban az évben van, de alig több mint két hónap különbséggel szervezni őket, valóban nem demokratikus megoldás. Azt követően, hogy a koronavírus-járvány miatt a helyhatósági választásokat három hónappal elhalasztották (és senki sem vádolta a polgármestereket és a tanácsosokat azzal, hogy ezt önös érdekeiket követték volna), logikus lenne a parlamenti választások elhalasztása is.
És akkor lássuk, hogy mi a halasztás alkotmányos háttere. Az alaptörvény szerint a parlament mandátuma négy év, amelyet a parlament első ülésétől számítanak. A választásokat a mandátum lejártát követő három hónapban kell megszervezni. 2016-ban a parlament december 20-án tartotta alakuló ülését, ami az alkotmány 63-ik cikkelyének értelmében azt jelenti, hogy a választásokat legkésőbb március 20-ig kell megtartani. Nem kevésbé igaz, hogy a mandátum lejárta után a parlament már nem fogadhat el vagy módosíthat sarkalatos törvényeket és nem módosíthatja az Alkotmányt, tehát csökkentett hatáskörrel működne, ami szintén nem szerencsés, de jogilag lehetséges.
Hogy végül is sikerül-e a parlamenti többségben lévő ellenzéknek elhalasztania a választásokat, ezt rövidesen meglátjuk.