Egy volt miniszter, olykor pedig parlamenti képviselő, 156 oldalas könyvet írt arról, miket tett azért, hogy miniszter vagy képviselő legyen szép hazánkban. Az úr nevét nem árulom el – nem kívánom népszerűsíteni őt. Miként azok nevét sem mondom meg, akikről a könyvében ír – államfőről, miniszterelnökről vagy a NATO-ban vezető tisztséget betöltő román politikusról, többek között.
Az egykori miniszer és képviselő gyónása tehát ugyancsak politikai fogás. Az úr felhívja magára a figyelmet, mert feltehetőleg újra valami magas tisztségbe kívánkozik. Nem unta meg? Miért unta volna meg, ha keresni lehet vele… Amint könyvéből megtudhatjuk, az ott szereplő valamennyi politikus csalással, hazugsággal, képmutatással – de mindenekelőtt sok-sok csúszópénzzel! – szerzett és tölt be állami tisztséget, minden szinten.
Hogy meri mindezt elmondani az úr? Először is úgy, hogy nem él Romániában. Másodszor pedig: nagyon jól tudja, hogy pénzzel meg lehet vásárolni mindent és mindenkit – akár politikai vagy állami tisztséget tölt be az illető, akár pedig az igazságszolgáltatásban dolgozik. Több esetben is megtörtént, hogy a DNA – az Országos Korrupcióellenes Hivatal – hiába nyújtottak be hozzá panaszt, és nem akármiről, hanem óriási gazemberségekről, nem tett semmit a gazemberek ellen. Ezért a könyv írója szerint meg kell változtatni a hivatal nevét: legyen ezentúl Országos Korrupciós Hivatal. Vagyis a korrupció védelmezője…
Hogy miről tud és hallgat róla a DNA? Hát például arról, hogy a NATÓ-nál magas tisztséget betöltő román politikus itthoni munkássága idején 5000 dollár csúszópénzt – mondhatni, zsebpénz – fogadott el, és nem valahol titokban, hanem a pártja székházában. És ez semmi ahhoz képest, hogy más alkalommal 100.000 eurót érő órákat fogadott el, majd ezeket „mint egy szűzleány” – idézzük a könyv szerzőjét – átadta a DNÁ-nak. Így már érthető, hogy bár négy korrupciós vádat is emeltek a nagy román politikus ellen, a DNA egyik esetben sem indított eljárást. Mert a korrupcióellenes hivatal, ugye, megkapta a magáét…
Egyébként is az említett állami hivatalnak más a dolga – politikai feladatai vannak. A Băsescu-rendszer idején, például, valahányszor az államfő meg akarta inteni a magyarokat, a DNA mindig kezelésbe vett valakit közülünk. Ezért kellett például külföldre menekülnie Markó Attilának, hogy mást most ne említsünk… Én már csak azt várom: mikor menekül külföldre a DNA is?
De ne siessük el a dolgot! A könyvből megtudhatjuk, hogy az Országos Fogyasztóvédelmi Hatóság vezetői tisztségének megszerzéséhez is legalább 3 millió euróra van szükség. Érdemes megfizetni, mert hamar megtérül; és a hipermarketekkel való üzletelés közben csak úgy folyik majd a vezető zsebébe a pénz. Sőt, a pénzügyminiszter is nagy jutalékot kap attól a banktól, amelyiktől az állam pénzt kölcsönöz. Álljunk meg itt!