Ezt az elnevezést nem én találtam ki, hanem a Capital nevű lap online-kiadásában olvastam egy cikkben, amely többek között arról szól, hogy Klaus Iohannis államfő kibocsátotta a szagvédelmi törvényt. Igen. Jól hallották. Az államfő kibocsátotta azt a jogszabályt, amelyik bűnnek minősíti a szagártalmat. Vagyis bűn az, ha valaki állandóan hagymát süt és zavarja vele a szomszédokat. Vagy ha valamelyik hölgy olyan erősen beparfümözi magát, hogy az emberek megfordulnak utána az utcán. A törvény a szagártalom három fokozatát határozza meg. Az első: gyenge szag. A második: erős szag. A harmadik fokozat pedig: nagyon erős szag. És mindezt egy komoly állami szerv, a Szagvédelmi Rendőrség ítéli meg. Micsoda gond és erőfeszítés! Hát nem abszurd?
De, ami ennél is abszurdabb: ez a szagvédelmi törvény aligha véd meg a város szélén létesített szemetesgödrök bűzétől. Ahhoz nem elég egy törvény, hanem tenni is kell valamit. Erre viszont nincs igyekezet, az előírás pedig, önmagában véve, kevés. Attól még zavartalanul bűzlik a szemetesgödör. Ez az, ami igazán abszurd.
Persze az abszurditás nemcsak nálunk produkálja magát. És nem csak most. Száz évvel ezelőtt, az első világháború után a béketárgyalásokról kizárták a legyőzött országokat. Vagyis Versailles-ban valójában nem kötöttek békét. Erre is érdemes lenne odafigyelni! – s nem pedig éjjel—nappal siránkozni. Ez a trianoni békediktátum igazi értelme. Vagyis nem kötöttek békét, de a győzteseknek szabad kezet adtak ahhoz, hogy a háború után elfoglalt területeken a legyőzötteknek megtiltsák az anyanyelv használatát a közigazgatásban és az oktatásban. Ez történt például Erdélyben. Vagyis hivatalosan engedélyezték és támogatták ezt a bűnözést. Mert az anyanyelv használatának megtiltása bűnözés – szerény véleményem szerint nem minősíthető másképp. Ez is abszurd a javából.
A kisebbségek csendes és ravasz exportálása sem tekinthető jócselekedetnek. Gondoljunk csak arra, hogy 1945 után a romániai németek 90 százaléka kivándorolt Romániából. De a romániai magyarok 30—40 százaléka is elhagyta az országot. Nem is beszélve a zsidókról, akik közül csak mutatványnak maradt itt néhány. Ez is eléggé abszurd, nemde? Most már a románok közül is sokan Nyugatra mennek megélhetést keresni. Mintegy négymillióan dolgoznak ott. Tegnap a Francia Nagykövetségen rendezett ünnepi találkozón, amelyen részt vett Klaus Iohannis államfő is, többek között például szó esett arról, hogy román orvosok ezrei dolgoznak Franciaországban. Vagyis a román többség is eltanulta a kivándorlást a kisebbségektől.
Ennél már csak az abszurdabb, ha egy szellemi tolvajból miniszterelnök lesz. Nálunk például előfordul még ez is. Nemrég végleges bírósági ítélet született Victor Ponta egykori miniszterelnök doktori címének visszavonásáról. Victor Ponta, az örökké mosolygó, cinikus fiatal politikus ugyanis plagizálta a doktori disszertációját. Hová jutottunk?! Ez már több, mint abszurd.