„ A közönség éppenúgy része a fesztiválnak, mint a muzsikusok”. Ezt a mondatot szó szerint legjegyeztem azon a nem online, hanem valós térben megtartott sajtótájékoztatón, amelyet néhány nappal ezelőtt a Hargita Megyei Kulturális Központ szervezett Csíkszeredában, a Mikó-vár udvarán, pontosabban annak szabadtéri színpadán, az újságírók számára egymástól két méter távolságra állítva fel az összecsukható székeket. Az idézett szavakat pedig Ferencz Angéla, az intézmény igazgatója fűzte egybe, ezzel is utalva arra, hogy a járvány kezdete és a különböző rendeletek nyomán miként próbálták mégis lehetővé tenni, hogy a létezésének 40. évfordulóját ünneplő Régi Zene Fesztivál ne szorítkozzon csupán a virtuális térre, hanem közönség előtt is megtartsa néhány előadását.
Egy éve készülnek a jubileumi eseményre, a részletesen összeállított forgatókönyvet azonban a munkaközösségnek többször is át kellett írnia, újabb ötleteket és szempontokat állítva előtérbe. Amiről viszont egyáltalán nem mondtak le, az az igazi értékközvetítés igénye, amely már négy évtizeddel ezelőtt is meghatározta a fellépéseket. Kezdetben szerényebb keretek között, főleg csíkszeredai és Hargita megyei együttesekkel indult a fesztivál, amelyet a korabeli hatalom nemsokára be is tiltott, a romániai rendszerváltás után pedig erdélyi és magyarországi együttesek jelentkeztek nagyobb számban. Az ezredforduló meghozta az igazi változást, olyan európai rangúvá nőtte ki magát a rendezvénysorozat, amelybe több, nagynevű nyugat-európai régi zene együttes is bekapcsolódott és a fesztivált fel is vették a régi zenei eseményeket összekötö európai intézményes hálózatba. A helyi és a székelyföldi, valamint az erdélyi zenei értékek így egy olyan kulturális térbe kerültek, amely bizonyította, hogy földrészünknek ez a fele is szervesen kapcsolódik az európai zenei örökséghez, ha úgy tetszik, a lokális a globálissal a zene terén sincs egymással ellentétben, hanem szervesen kiegészíti egymást.
Ezt a nagyívű fejlődést a vírusjárvány most megtörte, de végleg nem hiúsította meg, mert számítanak arra, hogy 2021-ben valamennyi, a 40. évfordulóra tervezett nemzetközi előadást is megtartják.
Egyelőre azonban, úgymond élőben, holnap este hat órától, és az elkövetkező napokban, a közönség elsősorban helyi együtteseket láthat, online viszont az erdélyi építészeti örökséghez tartozó műemlék épületek hátterével nagykárolyi, kolozsvári, baróti és más együttesek is bekapcsolódnak. A fesztiválnak szenteli hétfői adását a bukaresti közszolgálati televízió magyar adása is, amely visszatekint az elmúlt négy évtizedre. Az időközben felnőtt Régi Zene Egyetem úgyszintén a virtuális térbe költözik, délutánonként, online, korabeli hangszereket mutatnak be, jellemzőikről és történelmükről tartanak előadásokat a szakemberek. A regizene.ro honlapon a kilenc napig tartó rendezvénysorozat minden részletét pontosan lehet követni. Mindehhez csupán még azt tenném hozzá, hogy a fesztivál ideje alatt ingyen látogatható a Csíki Székely Múzeum régi ferences nyomdát és könyvkötő műhelyt bemutató kiállítása, a fesztivál belépti díjainak árából pedig ösztöndíj alapot hoznak létre a tehetséges gyermekeknek, így is visszafordítva valamit abból a szeretetből, amellyel a közönség a fesztivált övezi.