„Kezdjük el, azután majd meglátjuk!” – csupán ennyi állt abban a Máguslexikonban, amelyet Békés Pál meseregényének főhőse ütött fel a gyermekbájolás címszónál. Fitzhuber Dongóhoz hasonlóan az elmúlt hónapokban feltehetően jó néhány tanintézmény, tanító, tanár, szülő, gyermek fellapozott volna egy mindenttudó könyvet. Noha mai adásunk helyszíne merőben különbözik A kétbalkezes varázsló történetének első helyszínétől, az időpont (manapság) és a gyermekbájolás címszó alatti lábjegyzet közös vonás: „Zummbele!” – alighanem ettől nem csak Dongó álla esett le…

Nyúzott tanárok, hajszolt diákok, kétségbeesett szülők, mindenki aki megelégelte a távoktatásdit, online oktatásdit annak lehetőségeivel és lehetetlenségeivel együtt, végre megkönnyebbülten fellélegezhet. Legalábbis a nyári vakáció idejére. Több mint két hét távlatából, kisebb nyomás alatt, talán tisztábban rálátva tudatosítjuk a tapasztalatokat, vonjuk le a tanulságokat hogy aztán a jövőre nézve.

Március közepétől kezdve az oktatás online zajlott. Erre a helyzetre sem tanár sem szülő, sem a tanügy nem volt felkészülve. Ijedtség? Kapkodás? Kövé dermedés? Méltánytalanságok? Ellenállás? Tanácstalanság? Belehelyezkedés? Megértés? Kommunikáció? Összefogás? Együttműködés? – mi jellemezte az elmúlt három hónapot iskolákon, családokon belül?

A múlt héten többnyire tanítói, tanári nézőponton keresztül kaphattunk bepillantást az iskolai kényszerszünet idején tapasztaltakba. A téma első részét bármikor itt meghallgathatják.

A mai félórában iskolai tanácsadó, diák és szülők számolnak be az utóbbi három hónap megélései mellett arról, hogy miért lenne szükség szemléletváltásra az oktatásban. Megtudjuk, hogy a képernyő előtt töltött idő milyen nyomokat hagyhat a gyermekekben, felnőttekben. Ugyanakkor kitérünk arra is, hogy a Waldorf pedagógia (amely mindig kerülte a virtuális oktatást)  hogyan élte meg a kialakult helyzetet.

Hallgassa meg a műsort!