Cseke Gábor mondja ezt Zsigmond Mártonról a már említett munkájában, a Sorsok könyvében. A híres csíkszeredai óriásmozaik szerzőjéről pontosan ezt állítja: „a művész kőfaragó, türelemjátékos, építőmunkás és látnok is egy személyben; szabadidejében pedig természetjáró, aki, valahány érdekes kőzetet hajít feléje a véletlen, alázatosan és kíváncsian lehajol érte; színezetét, erezetét, anyagszerűségét veszi szemügyre, s azt latolgatja, mennyire illik majd a mindent elnyelő, készülő mozaik-mezőbe.” És hogy teljes legyen a kép, a mozaikon tíz éven át mindennap dolgozó Zsigmond Mártonról, Cseke Gábor megállapítja: „Hűsége akár a biciklié, amely ott vár rá … a folyósó falához támasztva; maga a száguldás szunnyadó ígérete.”
Ez a minimum, ami egy olyan nagyszerű munka elkészítéséhez kellett, mint a csíkszeredai Majláth Gusztáv Károly téren látható 163 négyzetméteres mozaik. Igen, jól hallották: az óriásmozaik 21,83 méter hosszú és 7,5 méter magas – vagyis összesen 163 négyzetméter kiterjedésű. Az egykori Transilvania Mozi falára készült. A moziból később Petőfi Kávéház lett – de a mozaik nem változtatta meg rendeltetését. „A környezet esztétikai fókusz-pontja. Szorongás, viaskodás, szabadságvágy – kifejezője. – A többértelműség lehetőségét kínáló mű” – olvashatjuk az óriásmozaikról szóló értékelésekben.
Zsigmond Márton amikor nekikezdett a mozaik készítésének, akkor még ateista volt. Később már azt vallja: „Közelebb kerültem egy bizonyos Isten-hithez. Talán most már imádkozni is tudok.” A mozaik készítéséről szóló naplója végén pedig már ezt írja: „Köszönöm, ISTENEM!” Az istenem szót nagybetűkkel rótta papírra. Pedig a naplójában, eleinte, Istent is – a szó kezdetét – kicsi betűvel írta… Lám, lám, Zsigmond Márton is rájött arra, hogy a nagy munkához Istentől kapott kitartást, lendületet és különleges erőt! Ez már több, mint a bicikli hűsége.
Egyetértünk Zsigmond Márton művésztársa, Márton Árpád értékelő szavaival: „Ez a mű már Európa, Csíkszeredában.” Nagy szükség van rá a Székelyföld és Csíkszereda egyre gyorsabb regátivá válása közepette. Ha a Majláth téren járva ránézünk az óriásmozaikra, máshol találjuk magunkat. Ott, ahol az igazi érték szól hozzánk, bíztatva, hogy érdemes nagyot akarni; érdemes a világból többet látni, mint amit egy kutyuska, vagy pedig egy piaci kofa láthat. Az is fontos, amit ők látnak – csak hát nagyon—nagyon kevés.