Ha a COVID-19 fertőzéses esetek száma az országban meghaladja a napi 200-at a következő időszakban ismét súlyosabb korlátozó intézkedéseket vezethetnek be – mondta vasárnap este az egészségügyi minisztérium államtitkára, Horațiu Moldovan – többek között erről írnak a hazai román lapok, köztük a Hotnews.ro.

2020-ban már nem diszkriminatív, ha valaki a „lovak nyelvének” nevezni a magyar nyelvet: A kolozsvári táblabíróság öt évnyi pereskedés után eltörölte az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) által Gheorghe Funarra kirótt 2000 lejes bírságot – olvasható Páva Adorján mai cikkében, a Krónika napilapban. A Diszkriminációellenes Tanács 2015-ben azért szabott ki pénzbüntetést a magyarellenességéről elhíresült politikusra, mert a volt államfőjelölt többek között a lovak nyelvének nevezte a magyart. Kolozsvár egykori hírhedt polgármestere – aki független államfő-jelöltként indult a 2014 novemberében rendezett elnökválasztáson – a Román Televízió egyik 2014. októberi választási műsorában Tánczos Barna RMDSZ-es szenátor társaságában szerepelt meghívottként. Miután Tánczos románul és magyarul is köszöntötte a nézőket, Funar arra kérte a műsorvezetőt, utasítsa rendre a szenátort: „Közölje a jobb oldalamon ülő beszélgetőtársunkkal, hogy Romániában élünk (…) és ne használjon egyetlen szót sem a lovak nyelvéből, mert Románia hivatalos nyelve a román. Budapesten beszélhet magyarul, itt beszéljen románul. Ha én leszek Románia elnöke, biztosíthatom, hogy nem fog magyarul beszélni senki. A román televízióban sem” – jelentette ki akkor Gheorghe Funar.

Cseberből-vederbe című írásában Farkas Réka a Háromszék napilap Vélemény rovatában arról ír, miért is peches ország Románia: (…)újra és újra kiderül: vezető politikusainak szakértelme kimerül a hatalom megszerzéséért, megtartásáért vívott küzdelemben, az ország ésszerű irányítására már sem tudásukból, sem tehetségükből nem futja. Az elmúlt évtizedek bizonyították: ellenzékben mindenki nagyon tudja, hogyan kellene felvirágoztatni kies hazáját, nincs hiány reform- és jólét-ígéretekből, aztán amikor helyzetbe kerülnek, láthatjuk: a magas polcra helyezett elit lehet jó pártkatona, de alig vagy egyáltalán nem konyít a rábízott területhez. (…)Hiába áll ki kétnaponta Klaus Johannis egekbe magasztalni kormányát és földbe döngölni az SZDP-t, szavai egyre hiteltelenebbek, mert a valóság mindegyre bizonyítja, hibát hibára halmoznak, képtelenek megfelelően kezelni a helyzetet. Ahogy csökken népszerűségük, egyre arrogánsabbá válnak – jegyzi meg Farkas Réka a mai Háromszék Vélemény rovatában.

A külföldi lapok közül az egyik legrégebbi „vasárnapi kiadvány” a The Observer Nick Cohen kommentátor és publicista írását közli Svédország, és a svéd metódus kapcsán, amely így utólag mégsem tűnik olyan jónak. Cohen azt vizsgálja, milyen következményei lettek annak a ténynek, hogy a svéd állam gyakorlatilag figyelmen kívül hagyta az Európában is egyre erőszakosabban terjedő új koronavírus okozta járványt, és nem vezetett be semmiféle korlátozó intézkedést, csupán javaslatokat tett a lakosságnak arra vonatkozóan, hogyan kellene viselkedniük például tömegben, zárt helyeken stb. Az adatok szerint jelenleg az európai államok közül Svédországban a legnagyobb a COVID-19 okozta mortalitás,  Nick Cohen szerint pedig teljesen őrült dolog az, hogy ebben a szelíd, a társadalmi konszenzus szempontjából harmonikus országban ez megtörténhetett. A világ konzervatívai pár hónapja még arról kotkodácsoltak, hogy lám Svédország, illetve akkor még a Boris Johnson Angliájának példája is mutatja, nincs szükség drasztikus korlátozások bevezetésére, amelyek csak lassítják és visszavetik a gazdaságot. A svéd példa azonban éppen az ellenkezőjét bizonyítja ennek, nevezetesen azt,  hogy mi történhet, ha a lakosság túlzottan bízik a kormányban és a kormányzati szakemberek tekintélyében. A svédek vakon hittek a nemzeti ikonként bemutatott epidemiológusuk, Anders Tegnell véleményében, aki minden nap azt mondta nekik, hogy bízzanak egymásban, és így szerezzék immunitást.  Ha ez Tegnell azt mondta volna a polgároknak, hogy zárkózzanak be a házaikba – írja Nick Cohen a The Observer vasárnap megjelenő lapban – a svédek kérdés nélkül megtették volna. Hiányozott a tudósok szerénysége és alázata, a szakértők dominanciája pedig úgy tűnik, hogy nem feltétlenül jobb, mint a politikusoké. Le Monde egyik május 20-án megjelent cikkében Stéphane Van Damme tudománytörténész, az Európai Egyetemi Intézet professzora úgy nevezi ezt a jelenséget, hogy  „episztemokratizáció” – jegyzi meg Cohen.

A Le Monde vasárnapi összeállításában azt vizsgálja, a koronavírus járvány idején hogyan vált Bill Gates, a madárijesztővé, és kristályosította személye köré az egész bolygó gyűlöletét. Kevesebb, mint két hónap alatt Microsoft alapítója és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) második finanszírozója gonosz zsenivé alakult, aki az agyműködést is kontrollálni bíró mikróchipet helyezne az emberek testébe. A Le Monde elemzése szerint Bill Gates lekörözte negatív népszerűségében a címvédő Soros Györgyöt.