Tapsoljunk! Ne gondolkozzunk! – ezt kívánják ma is tőlünk, harminc évvel a kommunizmus bukása után. Romániában még mindig rossz szemmel nézik azt, akinek véleménye van. Aki egyebet is mond, mint a hatalmon lévő párt, államfő vagy politikus. És az, aki ezt a leghangosabban követeli, Klaus Johannis államfő május 21-én, vagyis holnap, Aachenben nagy európai kitűntetésben részesül – átveheti a Nagy Károly díjat, amelyet többek között azért adnak, mert az illető rendkívüli érdemeket szerzett „a kisebbségek és a kulturális sokszínűség védelmében”. És ezt el is kell hinnünk róla azután, hogy nemrég nyilvánosan kiátkozta a magyarokat. A székely autonómia kapcsán azt állította rólunk, hogy el akarjuk szakítani Erdélyt Romániától. És még őróla, Klaus Johannisról állítja a liberális propaganda, hogy ez az egyik romániai nemzeti kisebbséget rágalmazó államfő „hidat közvetít és épít Nyugat- és Kelet-Európa társadalmai között? Ő, aki Tőkés Lászlótól visszavonta a magas állami kitűntetést. Ő, aki a 2014-es választási győzelem után azt harsogta a televízióban, hogy „Nyertünk! Visszavettük Romániát!” A kérdés csupán az, hogy kitől vették vissza? Az ország népétől? Mert ki másnak volt tulajdonában az ország, Johannis úr? – Mérlegelte ezt?
Johannis elnök, úgy tűnik, hogy a populizmus apostola lett. Szerinte az ellenzék „Románia és a románok ellen cselekszik.” Toxikus, kártékony és fertőző. „Ha jó és rossz között kell választani, akkor nincs helye a mérlegelésnek.” – Behunyt szemmel kell követnünk az államfőt, különben nem vagyunk jó hazafiak. Hát, nem csodálatos! Ezek után ne lepődjünk meg, ha a kormány – intézkedései során – megkerüli a parlamentet. Pedig, miként azt Benedek Zakariás képviselő, az RMDSZ frakcióvezetője állítja: „Egy jogállamnak válsághelyzetben is jogállamnak kell maradnia, és a hatalmi ágak szétválasztásának ekkor is működnie kell.”
Jó, hogy említi ezt. Mert a szükségállapot alatt a román kormány nagy beszerzéseket végzett anélkül, hogy felvásárlásait a törvény szerint kötelező versenytárgyalás előzte volna meg. Sietnie kellett, belátjuk. Azt viszont nem, hogy azok közül a vállalatok közül, amelyekkel a kormány üzletelt, egyesek nincsenek regisztrálva az elektronikus közbeszerzési rendszerbe. Tehát valójában az állam nem is üzletelhet velük – különben amit tesz, kimeríti a korrupció fogalmát. A Transparency International nemzetközi korrupcióellenes szervezet szóvá is tette ezt – de a kormány nem siet a válasszal. És ugyan mit is válaszolhat? Mi azt szeretnénk, ha tisztázná magát – különben a szükségállapotot rövidesen kormányválság követi.
Vajon, mikor ér már véget ez a cirkusz? Jó lenne, ha minél előbb véget érne, és hozzálátnánk a munkához. Mert ha nem, máris nyakunkon van a gazdasági válság – amit mégiscsak el kellene kerülni.