Múlt héten az idegen képzőkről beszéltem, azonban csak a főnévképzőkig jutottam el. A mai részt a melléknévképzőkkel kezdem. A latin eredetűek közül a leggyakoribbak közé tartozik az -ikus és az -ális. Például: esztétikus, harmonikus, mikroszkopikus, ideális, formális, monumentális, szezonális. Egyébként az -ikus képzős szavak egy része főnévvé vált, mint például a technikus, a fizikus és a patikus. A korábban említett ideális az eszményi, a szezonális pedig az idényjellegű szóval helyettesíthető; amennyiben lehetséges, használjuk a magyar változatokat.
Megérkeztem az igeképzőkhöz, amelyek közül gyakori a latin eredetű -izál, és egyebek között olyan kifejezésekben fordul elő, mint a galvanizál, a modernizál és a privatizál. A nyelvművelő szótár szerint a galvanizál helyettesíthető a magyar képzős származékkal, vagyis a galvánoz szavunkkal, míg a modernizál a korszerűsít, a privatizál pedig a magánosít magyar szinonimával.
Ugyancsak érdemes megemlíteni a német eredetű -íroz igeképzőt, amellyel elődeink olyan szavakat alkottak, mint a studíroz, szortíroz és a treníroz. A választékos nyelvhasználatban a magyar megfelelőket érdemes használni. Például: tanulmányoz, osztályoz és válogat.
A -fikál igeképzővel folytatom. A többi között a kodifikál és a purifikál igékben találkozhatunk vele. Előbbi a törvénybe foglal vagy törvénybe iktat, utóbbi pedig a megtisztít kifejezéssel helyettesíthető. Amúgy egyetlen ilyen képzős magyar igénk van, ez pedig a bizalmas sétafikál, amelynek néhol a sétifikál változatát is használják.
A határozószó-képzők sem maradnak ki a mai részből. A csak latin eredetű melléknevekhez járuló -e képzőt például ilyen és ehhez hasonló szavakban találjuk meg: abszolúte, negatíve, pozitíve, objektíve. Ezek közül mindegyik magyarítható az -n ragos határozószóval, például: teljesen vagy tökéletesen, negatívan vagy nemlegesen, pozitívan vagy igenlően, illetve objektívan vagy tárgyilagosan. Ezzel az idegen képzők ismertetésének végére értem, jövő hétre pedig egy másik témával készülök. Bár az elmúlt néhány hétben igyekeztem a lehető legkevesebbet foglalkozni a koronavírus-járvánnyal, az egyik hallgatónk jelezte, hogy az úgynevezett járványszótárról is beszélhetnék. Kérését azzal indokolta, hogy manapság olyan szavak és szókapcsolatok látnak napvilágot a sajtóban, amelyeket általában nem használunk.