Egy hete, március 25-én halt meg, Párizsban, Paul Goma román író, számos könyv szerzője, akinek a művei előbb jelentek meg idegen nyelven: németül, franciául, olaszul, hollandul például, mint az író anyanyelvén, románul. És nemcsak a kommunista rendszer idején volt így, hanem ez történt a rendszerváltás után is – hadd, ne nevezzük azt forradalomnak. Mert a Securitate játéka volt: eltette láb alól a népszerűtlenné vált Ceaușescut, és helyette munkatársát, Ion Iliescut juttatta hatalomra. A kommunista diktatúra helyett pedig bevezette a féktelen korrupcióra épített demokráciát. Hát ez kellett nekünk? Erre vágytunk? Alig hiszem…

Paul Goma nemzetközileg elismert író, a kommunista rendszer idején mégis gyakran börtönbe zárták. Aztán 1977-ben francia vízumot szereztek neki, anélkül, hogy kérte volna – hadd menjen Nyugatra, és szabaduljanak meg tőle. Egyebet nem tehettek, mert valahányszor börtönbe zárták Gomát, külföldön a közművelődési egyesületek, nemzetközi szervezetek mindig tiltakozó akciókat szerveztek és lejáratták Romániát. De a Secu külföldön sem hagyott békét Paul Gomának. Küldött neki például egy csomagot, amelyben volt egy könyv, amit Goma nem mert kinyitni. Hála Istennek! Mert a tűzszerészek amikor kinyitották, a könyv felrobbant – s az egyik tűzszerész meg is sebesült. A Secu másik akciója pedig az volt, hogy Goma egyik könyvének a megjelenésekor rendezett találkozó előtt elhiresztelte: bomba van a teremben, és aztán nem ment be oda senki, egyetlen újságíró sem…

De hagyjuk a kommunista múltat. Mi történt a decemberi fordulat után? A múlt rendszer továbbra is tisztségben maradt személyiségei, például a kiadók igazgatói mindent elkövettek azért, hogy lehetetlenné tegyék Goma könyveinek a megjelenését. Kinyomtatták ugyan a könyveit, de nem terjesztették. Évekig raktáron tartották, aztán elküldték a papírgyárba, hogy őröljék be, és készítsenek belőle újra papírt. Vagy miután a nyomdában kiszedték és ólomba öntötték Goma könyvét, leállították a munkát, majd egy-két év múlva az ólmot megolvasztották, és más könyv nyomtatására használták. Miért tették ezt? Mint kitudódott, azért, hogy Iliescu kedvében járjanak, aki ezek szerint nem nagyon kedvelte Gomát. Talán olvasta műveit és megdöbbent, hogy ez az író mennyi igazat mond a romániai állapotokról, szép hazánk valóságos helyzetéről.

Érdemes viszont felfigyelni arra, hogy az erdélyi kiadók, a kolozsvári Dacia kiadó például, szorgalmasan és nagy szeretettel jelentetik meg Goma műveit. Hiába, Erdély az Erdély. Ott a fordulat jobban érződik, mint Bukarestben.

Még egy érdekes dolog. Amikor 1977-ben Goma kivándorolt Franciaországba, a francia elnök felajánlotta neki a francia állampolgárságot. Goma megköszönte, de nem fogadta el. Vajon miért? Talán, mert függetlenségre vágyott. Azért vándorolt ki, hogy szabad legyen, hogy szabadon dolgozhasson. Hogy a hatalom többé ne szóljon bele a munkájába, ne korlátozza őt.

Goma követendő példa. Nyugodjék békében.