Aggodalommal figyeli több sajtókiadvány is azt, hogy Európából kiveszett a szolidaritás, legalábbis az Unió szintjén csak üggyel-bajjal beszélhetnénk ilyesmiről – írja az Euractiv online lap, amely szerint az új koronavírus járvány idején ebből a tárgyból megbukott az EU, és ennek ugyanolyan hosszútávú következményei lesznek, mint a gazdasági és pénzügyi válságnak, amely máris beindult.
Hogy nem a szolidaritás a jellemzője az Uniónak, hanem inkább a kisebb-nagyobb érdekszövetségek létrejötte, az már a korábbi években is megmutatkozott, legutóbb a Brexit kapcsán, vagy a 2015-2016-os menekült-válság idején. A francia európai uniós ügyekért felelős államtitkár France Inter rádiónak nyilatkozva azt mondta, hogyha az egységes európai piac csak békeidőkben működik, akkor annak semmi értelme nincsen. Ugyanezt a véleményt osztja Emanuel Macron francia elnök is, akit az Euractiv idéz. E. Macron szerint ha az EU meghal, nem a vírus miatt, hanem a szövetségen belüli szolidaritás hiánya miatt hal meg. A kérdés az, hogyha az Unió erős államai, mint például Franciaország, Németország, Hollandia, vagy Olaszország, Spanyolország most így vélekednek, mit szóljanak azok a közép- és kelet-európai államok, amelyek eddig is másodhegedűsök voltak az Unióban.
A belga Le Vif sem látja rózsásabban a helyzetet. A Le Vif lap mai számában többek között arról cikkezik, hogy a szakadék a déli államok, például Spanyolország és Olaszország, valamint az északi államok, vagyis Németország és Hollandia között egyre mélyebb. A délieknek eleve gyengébb az állami költségvetésük, most pedig a járvány is hatványozott erővel sújtja őket, ezért azt javasolták, hogy osszák meg valahogyan az állami kölcsönök terhét Unión belül, de erről az északi országok természetesen hallani sem akarnak.
Giuseppe Conte olasz miniszterelnök a spanyol El Paisnak adott interjúban arról beszél, hogy amennyibe lehetséges el kell kerülni a tragikus döntések meghozatalát. Ám ha az EU képtelen a helyzet magaslatán lenni ebben a helyzetben hitelét veszti, és létezésének szükségessége is megkérdőjeleződik. Nem pénzügyi válság gyötör most minket, amely az erkölcsös vagy kevésbé erkölcsös tagállamokat érinti, hanem egy mindannyiunkat befolyásoló, világméretű járvány, amely válságba taszította egészségügyi rendszereinket, és ez értelemszerűen maga után vonja a társadalmi, gazdasági válságot is. Történelmi kihívás ez, egész Európa számára – nyilatkozta az olasz miniszterelnök az El Pais madridi lapnak.
A svájci Le Temps újságnak nyilatkozó Jaques Delors, az Európa Tanács egykori elnöke ugyanilyen felhangot megütve kijelentette: Európa halálos veszélyben van, és a hosszúra nyúlt brüsszelokrácia okozza a halálát, ha fel nem lázadnak ellene. Éppen ez a mostani járványhelyzet kellene megfelelő táptalajt adjon a lázadáshoz – nyilatkozta Delors a Le Tempsnek. Hasonlóképpen látja Európa helyzetét és jövőjét a volt olasz miniszterelnök Paolo Gentiloni, az olasz La Repubblica napilapnak nyilatkozva, vagy a korábban szintén Európa Tanács elnök Romano Prodi, aki az Il Fatto Cotidiano napilapnak azt mondta: Vagy összefogunk most, és legyőzzük az ellenséget, vagy eltűnünk a térképről.
Eközben a világ többi részén, azaz Európán kívül is egyre több hang emlegeti azt, hogy a járvány miatt elrendelt szükségállapot ijesztő, főként ha arra gondolunk egyrészt, hogy hosszúra nyúlhat, másrészt arra, hogy precedenst teremt. A The New York Times egy mai összeállításában arra reflektált, hogy világszerte diktatórikus, háborús hangulat uralkodik: Izraelben a polgárok arra panaszkodnak, hogy az állami megfigyelés a víruson túlmutat, Chilében kivezényelték a katonaságot az utcára, Bolíviában elhalasztották a választásokat, Magyarországon pedig a miniszterelnöknek teljhatalmat szavaztak meg. Máshol sürgősségi törvényeket hoznak, mint például a Fülöp-szigetek kongresszusa, amely Rodrigo Duterte államelnököt ruházta fel úgynevezett „sürgősségi hatáskörrel”, de az olyan kőkemény demokráciák is, mint amilyen például a brit, megroggyant most, minekutána Anglia is lezárta határait, és szükségállapotot rendelt el. Dél-Koreában és Szingapúrban invazív módszerekkel figyelik polgárok minden rezdülését a járványra hivatkozva. A kormányok és az emberi jogi aktivisták, illetve érdekvédő képviselőcsoportok egyetértenek abban, hogy a rendkívüli idők rendkívüli intézkedéseket igényelnek, a szigorításokat pedig szintén bizonyos szabályoknak engedelmeskedve vezették be. De a szkeptikusok és kritikusok úgy látják, vajmi kevés garancia van arra, hogy mindez nem marad így hosszabb ideig akár, és arra sincs semmiféle biztosíték, hogy akik most kormányoznak nem élnek vissza hatalmukkal. Az is kérdés egyelőre, hogy a most megnyirbált emberi szabadságjogok mikor lépnek újra hatályba – írja a The New York Times.