A szociáldemokraták a virtuális térbe költöznek. Legalábbis erre enged következtetni a közszolgálati hírügynökség híre, miszerint a Szociáldemokrata Párt (azaz PSD) március 21-ére beütemezett kongresszusa valószínűleg online fog zajlani. A bejelentést hétfőn tette meg Marcel Ciolacu, a politikai alakulat ügyvivő elnöke. „Egészen biztos nem lesz olyan kongresszus, amelyre mind összegyűlünk Bukarestben. Latolgatjuk a videokongresszus lehetőségét.”
Közben utalt arra, hogy amúgy sem elsődleges fontosságú számukra a tanácskozás, mint mondta, „nem az a gondunk most, hogy ki lesz a jelölt a kongresszuson, ki lesz az elnök”, ugyanis „a PSD nagyon jól működik”. Végül megerősítette: „Jelen pillanatban úgy áll a dolog, hogy a kongresszus március 21-én lesz, és online, videokongresszus formájában” – mondta Ciolacu.
Tehát amit nem tudott a hellyel-közzel több mint húsz esztendeig tartó regnálása alatt megtenni a hajdani kormánypárt az ország közigazgatása, a bürokrácia leépítése és a korszerű technika alkalmazása tekintetében, azt most megvalósítja a koronavírus hatására. A videokonferenciák gyakorlata nem új keletű, a kormány régóta így tartja a kapcsolatot az alárendelt intézmények vezetőivel, minden megyei önkormányzat rendelkezik a lebonyolításához szükséges műszaki eszközökkel.
De a konferenciabeszélgetés megvalósításának lehetősége nem idegen a közembertől sem, ugyanis a mobilszolgáltatók, az okostelefonok, no meg a rajtuk futó alkalmazások már rég lehetővé teszik, elérhető bárki számára.
Azért kíváncsi lennék arra, miként lépnek kapcsolatba egymással a virtuális térben a párt kongresszusának idős, vidéki képviselői… Illetve arra is, hogy milyen – és kinek a tulajdonában lévő – műszaki eszközöket használnak fel a kongresszus lebonyolítására.
Bizonyára rengeteg frusztrációt okoz majd a virtuális pártkongresszus, ugyanis elmarad a parádés fel- és bevonulás a hivatali gépkocsikkal, a pártdámák nem tudják megcsillogtatni kellőképpen eleganciájukat és nem tudják fogadni a hódolók kézcsókját, s az esetleges belső vitáknál nem lehet egy jót anyázni, mert hát a virtuális térben – ahol megmaradnak a történések! – mégsem illik ilyesmit tenni. Csak névtelenül, de az szinte kötelező. S nem lehet vállon veregetni, támogatásunkról és barátságunkról biztosítani a különböző funkciókba megválasztott párttársakat. Akkor meg mit ér az egész…!?
Meglep ez a virtuális kongresszusoskodás, mikor harminc év alatt ezek az urak és hölgyek nem tudták elérni, hogy pl. az állami postán bankkártyával lehessen fizetni, hogy a bürokrácia egy része – pl. az adóügyek rendezése – teljes mértékben a virtuális térben történjen, hogy nem kelljen a különböző hivatalokba papírok garmadáját behordani. Itt jegyzem meg, hogy öttagú családom az elmúlt 15 esztendőben szinte tucatnyi példányt nyújtott be lakásunk adásvételi szerződéséből és utcanévváltozást igazoló dokumentumaiból a lakosság-nyilvántartóhoz, valahányszor valamelyikünk személyi igazolványt cserélt.
Tehát a koronavírus a politikusokat a virtuális térbe röpíti. Ott jó helyt is vannak, nem hiányoljuk őket a való világból. Legalábbis egy részüket nem.
De azért mégiscsak jobb volna, ha nem a bürokraták újratermelőit, hanem magát a bürokráciát tennék át a virtuális térbe.