Az egyházi ingatlanok tulajdonviszonyainak változásáról szervezett tudományos konferenciát a bukaresti Balassi Intézet a „30 éve szabadon” emlékév részeként. Az eseményről elsőként Kósa András Lászlót, a Balassi Intézet igazgatóját kértem mikrofon elé.
Adrian Nicolae Petcu a Szekuritáté Irattárát Tanulmányozó Országos Tanács Kutatói és Kiadói Igazgatóság tanácsosa a román ortodox egyház kommunizmus idején fennálló vagyonállapotáról tartott előadást. Hangsúlyozta, a román ortodox egyházat már a 19. században Alexandru Ioan Cuza szekularizációs törvénye megfosztotta birtokai jelentõs részétõl, így ezekre nem vonatkoznak a rendszerváltás utáni restitúciós törvények. Az egyháznak azt a 188 ezer hektárnyi bukovinai erdõvagyont sem sikerült visszaperelnie, amelyet a kommunista idõben államosítottak.
Camelia Moldoveanu, a romániai zsidók történelmét kutató központ képviselõje elmondta: az 1920-ban létrejött Nagy-Románia 750 ezer zsidó polgárának csaknem fele nem élte túl a holokausztot, túlnyomó többségük pedig késõbb elvándorolt a kommunista Romániából. A zsidó hitközségek elkobzott vagyonának visszaszerzését a román államra továbbra is jellemzõ „titokmánia” nehezíti.
Veress Emõd, a Mádl Ferenc Összehasonlító Jogi Intézet munkatársa a romániai restitúciós törvények alkalmazásának ellentmondásait a sepsiszentgyörgyi református Székely Mikó Kollégium esetével példázta. Hangsúlyozta, ebben az ügyben az Osztrák-Magyar Monarchia 19. századi egyházi telekkönyvezési gyakorlatát egy 1938-as romániai törvény alapján értelmezték félre, amikor elvitatták az egyház tulajdonjogát. A jogász rámutatott: a rendszerváltás után az egyházaktól azt várták az emberek, hogy újra ellássák történelmi – oktatási, társadalmi, kulturális – szerepüket: ezért is érintik érzékenyen a közösségeket az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatását elutasító bírósági ítéletek. Veress Emőd rádiónknak elmondta
Valeriu Median atya, a görögkatolikus egyház képviselõje szerint Románia soha nem tette jóvá azt, hogy 1948. december elsején egyházuk felszámolásával „köszönte meg” a görögkatolikusok hozzájárulását a nemzeti egység megteremtéséhez. A két világháború között még 1 millió 300 ezer hívõje és csaknem kétezer temploma volt a román görögkatolikus egyháznak, amely 1989 után alig 200 ingatlanát kapta vissza, az ortodox egyházba kényszerített híveinek száma pedig mára 200 ezerre apadt.
Marchut Réka, a budapesti Kisebbségkutató Intézet munkatársa elõadásában a bukaresti magyar római katolikus közösség történetét idézte fel, ugyanakkor rámutatott: az ingatlanviszonyok tekintetében a romániai római katolikus egyház számára nem a kommunizmus, hanem a két világháború közötti idõszak jelentette a legnagyobb veszteséget. Marchut Rékát hallják: