Ma romantikusabb vizekre evezünk: szó lesz a házasság világnapjáról, a házasság hetéről és a Valentin-napról. Idén február 9–16. között van a házasság hete, és maga a kezdeményezés közel két évtizede indult Angliából. Célja, hogy Valentin-nap környékén minden évben egy hétig a házasság és a család fontosságára hívja fel a figyelmet. Természetesen a házasság világnapja sem maradhat ki, amelyet 1983 óta február 2. vasárnapján tartanak. Mindkét megnevezés, a házasság hete, illetve a házasság világnapja kis kezdőbetűkkel írandó, még akkor is, ha a világhálón néha másként jelennek meg.

De mit jelent a házasság? A szó gyökerei az 1400-as évekbe nyúlnak vissza: a finnugor korból származó ház főnévből előbb megszületett a „házzal rendelkező” jelentésű házas melléknév, majd 1416 után kialakult a mai értelemben vett házasság szavunk. A házasulandó, házasít, házasul, illetve a házasodik szavak később, az 1400-as évek végén, valamint az 1500-as évek elején és közepén születtek meg.  

Érdemes az esküvő szavunk eredetét is megnézni: a házasság megkötésének ceremóniáját az írásos emlékek szerint 1533 óta nevezik így, és alapja az 1300-as évekből származó esküszik. Nem hagyhatom ki az 1500-as évek elején kialakult lakodalom szavunkat, amely az etimológiai szótár szerint származékszó, a ’teleeszi magát’ jelentésű lakik igéből alakult a -dalom névszóképzővel. „Eredetileg ’mulatozással egybekötött lakomát’ jelentett, ebből alakult ki az ’esküvői lakoma, esküvő’ jelentés, hiszen ez az esemény mulatozással, evéssel-ivással jár együtt.

A mai rész vége felé kitérnék a február 14-én ünnepelt Valentin-napra, amelyet a magyar nyelvterületen Bálint-napként emlegetnek. Ez nem más, mint a szerelmesek, a jó barátok és mindazok ünnepe, akik szeretik egymást – legalábbis ez olvasható az ezenanapon.hu oldalon. Mivel „egy- vagy többelemű személynevek és köznevek gyakran alkotnak jelöletlen összetételt, a személynévhez a köznevet kötőjellel kapcsoljuk”, ezért a Valentin-nap és a Bálint-nap is kötőjellel írandó. Zárásként egy idézetet hoztam Krúdy Gyulától: „Kell ám, hogy mindenkinek meglegyen a maga tücske, akinek éneklésére, dalolgatására, altatgatására elfelejti az egész életét.”