Szabó Lőrinc fordításában alighanem ez a világirodalom egyik legszebb szerelmes verse, a tizennyolcadik századi Robert Burns sorait természetesen nem véletlenül idézem. Csupán arra szeretnék emlékeztetni, hogy a skót költőből újból igazi sztár lett ezekben a napokban, hiszen amikor néhány nappal ezelőtt az Európai Parlament nagy többséggel elfogadta, hogy Nagy Britannia ma éjfélkor kiléphet unióból, akkor a képviselők, felállva, kézenfogva, egy másik Burns verset énekeltek, amelyet a költő egy skót népdal nyomán írt a régi szép időkről, amelyeket olyan szívfájdítóan nehéz otthagyni. Valóban, egy közel fél évszázados szövetség bomlik fel, hiszen a szigetország negyvenhét évvel ezelőtt már ott volt az Európai Gazdasági Közösség megalapítói között és nettó befizetésével – azaz a közös költségvetésbe többet tett be, mint amennyit kapott – valamint képviselőinek nagy számával, az uniós törvények kidolgozásával, a demokrácia részleteire való áthangolásával sokat tett azért, hogy a közös európai álom legalább részben megvalósuljon. Igaz, sokat is kapott az uniótól: hatalmas piacokat, amelyek lehetővé tették, hogy a brit gyarmatbirodalom széthullása után az angol gazdaság továbbra is szárnyaljon. A munkaerő és a tőke szabad vándorlása pedig nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy az angol pénzügyi intézmények továbbra is megtartsák vezető szerepüket, hogy a szolgáltatások különösképpen a kelet-középeurópai munkavállalóknak köszönhetően ne omoljanak össze, és egyáltalán, Nagy Britannia talpon tudjon maradni azokban a globális változásokban, amelyeket Kina és India feltörése jelent. Arról nem is beszélve, hogy az Uniónak jelentős szerepe volt azoknak a belső villongásoknak a csillapításában, amelyek a vissza-visszatérő ír és skót elszakadási törekvésekkel jártak együtt. Nyilván, a szigetország és az Unió is tisztában vannak azzal, hogy ma éjfélkor, amikor Brüsszelben levonják a brit lobogót, Londonban pedig fényjátékkal nagyítják fel ugyanezeket a színeket és formákat a főváros ikonikus épületeire, akkor a házasság csak jelképesen ér véget, hiszen valamiképpen meg kell tartani a vámmentes gazdasági-kereskedelmi kapcsolatokat, biztosítani kell az Angliában, Skóciában, Irországban, Walesben maradt több millió uniós polgár létbiztonságát és munkához való jogát, meg kell találni azokat a megoldásokat, amelyek lehetővé teszik, hogy a brit államalkotó részek függetlenségi törekvései újból ne erősödjenek fel, immár a Brexitre hivatkozva. Egyszóval, valóban történelmi nap a mai, de azok lesznek az elkövetkező hónapok és évek is. Robert Burns-nek létezik egy jóval ismeretlenebb verse a földműves édesapjáról és ennek egyik szakasza így hangzik: „ S végül midőn lankadt erőm/ az ábrándkergetésben/eldobtam én az álmokat/s magamban így itéltem/múltam megvolt, jövőm titok/jó vagy rossz lesz? Ismeretlen. /De mert e nap hatalmat ad/élvezni azt igyekszem.” Eddig az idézet. És ne feledjük: a jó költők – látnokok.
Két emlékem Borbély Laciról
Két nappal ezelőtt volt Borbély László hetvenedik születésnapja. Ennek kapcsán jutott eszembe két történet az RMDSZ talán leghosszabb aktív karriert magáénak mondható politikusáról.
Tovább...Shakespeare feketében
Néhány nappal a színházi világnap előtt, szombaton a The Telegraph hasábjain egy olyan tanulmányt ismertettek, amely szerint William Shakespeare túlságosan „fehérré, férfiassá és ciszneművé” tette a színházat.
Tovább...Tehetetlenség
Pedagógus ismerősöm mesélte, hogy elkobozta egyik diákja telefonját, mert tanóra közben sem volt hajlandó megválni a készüléktől, noha tiltja használatát az iskolai szabályzat. Az esetről értesítette a diák édesapját, és megkérte, mikor teheti, keresse fel az iskolában.
Tovább...Az idők végezete?
A Moszkva melletti Koncertcsarnok ellen intézett terrortámadás, melynek eleddig minimum 133 halálos áldozata és nagyszámú sebesültje van, ismét magas fordulatszámra pörgette a Moszkva és Kijev között zajló propaganda kampányt.
Tovább...