Ma az alany és az állítmány egyeztetéséről lesz szó. A Nyelvművelő kéziszótár szerint az „állítmányt többnyire az alany alakjához igazítjuk, de van nyelvünkben úgynevezett értelmi egyeztetés is. Az egyeztetés lehet továbbá számbeli és személybeli”.

Kezdjük a számbeli egyeztetéssel, amelynek fő szabálya, hogy az állítmánynak olyan számban kell állnia, amilyenben az alany áll. Például: az ing megtisztult – az ingek megtisztultak; az ing tiszta – az ingek tiszták; az ing tiszta lett – az ingek tiszták lettek. Milyen jó dolgunk lenne, ha csak ezek az egyszerű esetek fordulnának elő a nyelvünkben! De nem… A mind alanyhoz például egyes és többes számban is kapcsolódhat az állítmány: mind elment vagy mind elmentek. A többi mellett azonban kizárólag egyes számba tesszük az állítmányt: a többi hová tűnt?

És mi történik az alakilag többes számú, de jelentése szerint egyes számú alannyal? Ilyen esetben egyes számú állítmányt illesztünk mellé. Például: a Fekete gyémántok 1870-ben jelent meg. Néha mindkét egyeztetés elfogadott: Spanyolországot Franciaországtól a Pireneusok választja/választják el. 

Előfordulhat, hogy az egyes számú alany mellé kerül a társhatározója, ilyenkor a mai nyelvben egyes számú az állítmány. Például: a férfi a feleségével együtt bebarangolta a környéket.

Nem maradhat ki a gyűjtőnévi vagy mennyiségjelzős egyes számú alany, amelyhez egyes számú állítmányt kapcsolunk: a társaság csalódottan távozott az előadásról. És jó példa még erre Karinthy Frigyes Tanár úr, kérem! című könyve, amelyben az egyik fejezet ezt a címet kapta: „Röhög az egész osztály”.

Viszonylag gyakran előfordul, hogy sokan egyes számú melléknévi állítmányt ragasztanak többes számú alany mellé, ez a jelenség a nyelvészek szerint pongyolaságnak számít. A könnyebb megértés érdekében két példát is hoztam: kénytelen leszünk összeszedni magunkat; legyenek szíves odébb állni! Valójában a kénytelenek leszünk és a legyenek szívesek! a helyes. Van olyan eset is, amikor a mennyiségjelzős vagy gyűjtőnévi egyes számú alanyt nyomatékos többes számú értelmező követi. Ilyenkor az állítmányt többnyire az értelmezővel egyeztetjük: csaknem húsz hatéves fiú és lány, az első osztály diákjai jelentkeztek a táborba. Ám ha pusztán nyomatéktalan közbevetésként szúrjuk be a kiegészítő információt a mondatba, akkor érdemes magával az alannyal egyeztetni az állítmányt: csaknem húsz hatéves fiú és lány – az első osztály diákjai – jelentkezett a táborba.