Április 24-én volt a kereszténység egyik legnépszerűbb katonaszentjének, Szent Györgynek az ünnepe. A Szent György-legenda az egyik legszebb példázata annak a meggyőződésnek, hogy a hit megszünteti a démonok uralmát, legyőzve a gonoszt. A keresztény világban ez a nap a tavasz kezdetét jelzi, s az analógiát követve a tavasz is a győzelmet jelképezi a hideg felett, életre kel az alvó természet. Ezen a napon volt még nem is olyan régen az első kihajtás, s ezen a napon került szegre a téli cipő.
Ezt a jeles napot ülik évek óta Sepsiszentgyörgyön, ez a nap szolgáltat okot, ürügyet a Székelyföld, talán egész Erdély első s mindmáig egyik a legnagyobb, legtartalmasabb tömegrendezvényére. A város ünnepe rövid idő alatt egész Háromszék ünnepe lett, de talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy a fél Csík ilyenkor Sepsiszentgyörgyön tölt egy hétvégét: koncertek, művelődési és szórakoztató rendezvények, kézműves vásár, lacikonyhák sora, sörsátrak garmadája áll a tél hidegétől szabadult vendégsereg rendelkezésére, tartalmasan és kellemesen lehet eltölteni pár órát, napot ezen a helyszínen.
Idén véletlenszerűen a keleti egyházak naptárához igazodott a rendezvénysorozat csúcspontja, kiteljesedése – de inkább a nyugati, meg rá egy hétre a keleti szertartású keresztény egyházak húsvétjára való tekintettel.
A sepsiszentgyörgyi Szent György-napok rendezvénysorozata tehát immár hagyománnyá nemesült. Az első városünnepet 1992-ben szervezték meg, nyilván szerényebb keretek között, de olyan jól sikerült és olyan jól fogadta a közönség a kezdeményezést, hogy azóta – folyamatosan gyarapodó, bővülő, színesedő kínálattal – évente megszervezik.
A rendezvénysorozat már megkezdődött, magam is részt vehettem Köllő Miklós műépítész Mesélem a házam című kötetének a bemutatóján a Kós Károly által tervezett Keresztes-házban. Köllő Miklós, építőművészetében úgy ötvözi a hagyományt és a korszerűséget, hogy az a kultúrtáj megőrzését és a modern kor modern emberének kényelmi igényeit is kielégítse. Nos, Szent György napja kapcsán mesélte el a szerző, hogy miért él még a székelyföldiek többségében még az az igény, hogy a ház mellett legyen nyári konyhája, ahová tavasszal rituálisan kiköltözhet, s ahonnan ősszel ugyanolyan szertartásosan – azaz meszelést követően – beköltözzön a házba: szerinte genetikailag kódolt az igény, hogy vándorló őseinkhez hasonlóan változtassuk szálláshelyünket az évszakok függvényében. Ez az életmód ma már csak a gazdálkodó gyimesi csángók körében lelhető fel, kalibáznak, állataikkal a hegyen, a dús legelőkön töltik a nyarat. De talán e vándorlási igény, belső kényszer szülte a nyaralóépítés és -használat divatját is.
Köllő Miklós korszerűsége a hagyomány iránti tiszteletéből fakad. Ezt a követelményt már Kós Károly is megfogalmazta, mikor egyik írásában kifejtette, hogy a ma emberének szükségleteihez kell alkalmazkodnia az építésznek „a régi történelmi stílusokból azt szabad és kell átvenni, átformálva az új szükségletekhez, amit a nemzetet alkotó nagy népközösség, a milliók a magukénak azokból elfogadnak”. Ezen a véleményen van Köllő Miklós is, mikor kijelenti: „A hagyomány számomra nem az az út, amelyen nagyapám járt, hanem az az irány, amelyen ma elindulna. Még akkor is, ha néha szűk ösvénynek látszik. Ebben az értelemben nem a kortárs a hagyomány ellenkezője, hanem a haszontalan. Mert a hagyomány érdekes: minden kikopik belőle, ami haszontalan, és helyet kér benne a hasznos. Vagyis a hagyomány folyamatosan változik: ami ma innováció, az holnap tradíció.”
Igaz ez az állítás Köllő Miklós építőművészetére, de igaz a sepsiszentgyörgyi Szent György napok rendezvénysorozatára is.