Az Egyesült Nemzetek Szövetsége húsz évvel ezelőtt, Banglades javaslatára nyilvánította február 21-ét az anyanyelv nemzetközi napjává, 2000-ben ünnepelték először. A kezdeményezés gyökerei 1952-ig nyúlnak vissza, amikor a dél-ázsiai, akkor még Pakisztánhoz tartozó Bangladesben az urdut nyilvánították az egyetlen hivatalos nyelvvé, figyelmen kívül hagyva, hogy az ottani lakosok a bengáli nyelvet beszélik. Február 21-én a döntés miatt tüntetés tört ki Dakkában, amit rendőri fellépéssel akartak megakadályozni. Végül öt személy életét vesztette az összecsapások során.

Az előzmények ismeretében felteszem magamnak a kérdést, hogy vajon én mit tennék, ha egyik pillanatról a másikra nem beszélhetnék magyarul. Képes lennék-e más nyelven, magabiztosan és közérthetően kifejezni a gondolataimat, akár írásban vagy élő szóban? Valószínűleg igen, de előtte sok-sok gyakorlásra lenne szükségem.

Ma egyébként arról is érdemes beszélni, hogy mit takar az anyanyelv fogalma. 1862-ben jelent meg A magyar nyelv szótára című hatkötetes kiadvány első része Czuczor Gergely bencés papköltő, illetve Fogarasi János jogtudós és nyelvész közös munkája eredményeként. Az első tudományos igényű egynyelvű magyar értelmező szótár szerint az anyanyelv egyik jelentése: „Azon nyelv, melyet, mint mondani szokás, anyánk tejével szoptunk, anyánktól tanultunk.” A másik jelentése pedig: „Oly nyelv, melytől mintegy anyától más nyelvek származtak, tehát ezekhez képest eredetiebb, ősibb nyelv. Az anyanyelv származékai leánynyelvek, pl. az olasz, franczia, spanyol, mint a latin anya leányai.”

És mit jelent a legújabb értelmező szótár szerint? „Az a nyelv, amelyet az ember gyermekkorában (elsőként, főként az anyjától) tanult meg, s amelyen rendszerint legjobban és legszívesebben beszél.”

Anyanyelv lehet az elsőként megtanult nyelv vagy az a nyelv, amellyel a beszélő mint anyanyelvével azonosul, ugyanakkor a legjobban ismert és a legtöbbet használt nyelvként is beszélhetünk róla.

Kosztolányi Dezső így vallott az anyanyelvről: „Ha más nyelven beszélek, mindig kissé elfogódott leszek, de bátrabb, egyenesebb. Meg vagyok fosztva attól, hogy a szók közötti csönddel az ezredik árnyalattal hassak. Mégis bizonyos szabadságot ad ez. Általában azt tapasztaltam, hogy a kellemes dolgokat anyanyelvemen tudom inkább közölni, de a kellemetlen dolgok – fölmondani egy régi hű alkalmazottnak, vitatkozni egy szerződés kétes pontjairól, gorombáskodni a pincérrel, szemébe vágni valakinek a nyers és kínos igazságot – könnyebben mennek más nyelven. Szerelmet vallani az anyanyelvemen óhajtok, de szakítani idegen nyelven. Verset írni magyarul, de kritikát lehetőleg portugálul.”

Mire jó még az anyanyelv nemzetközi napja? Ilyenkor felfigyelhetünk a Föld nyelvi sokszínűségére és gazdagságára, továbbá elgondolkodhatunk azon, hogy mi mit tehetünk anyanyelvünk tisztán tartásáért. Például figyelhetünk az ékezetekre, közzététel előtt még egyszer elolvashatjuk a szöveget, használhatjuk a helyesírási szótárt, esetleg megkérhetünk valakit, hogy nézze át a nyilvánosságra kerülő írásunkat. De a hangos olvasás is rengeteget segíthet.

A mai rész vége felé egy újabb Kosztolányi-idézetet szeretnék megosztani Önökkel: „Az anyanyelvemben benne van a múltam, a jelenem és a jövendőm, benne van az életem. Benne van a halálom is. Benne van a sorsom.” Kedves hallgatóink, köszönöm, hogy együtt ünnepelhettünk az anyanyelv nemzetközi napján.