Mond valamit Önöknek Louis Madarasz neve? Tudják-e, hogy mivel foglalkozott? Néhány napja ünnepeltük születésének 160. évfordulóját, 1859. január 20-án látta meg napvilágot Texasban. A szakmabeliek őt tartják minden idők legtehetségesebb díszítő szépírójának.
Ahogyan a neve is sejteti, Louis Madarasz anyai és apai ágról is magyar származású, családja az 1848–49-es forradalom és szabadságharc leverése után költözött Amerikába. Egyik nagyapja nem volt más, mint Kisfaludi Madarász László, Kossuth rendőrminisztere, aki a Habsburg-ház trónfosztását indítványozta.
Louis Madarasz már tizenéves korában kezdett rajongani a szépen írt betűkért, kitartóan gyakorolt, állandó kísérletezéssel igyekezett megtalálni a saját stílusát. Már húszéves kora előtt mesterfokú szépíró lett. Különleges betűivel először üdvözlőlapokat, majd kártyákat, feliratokat készített, munkásságát pedig egyre többen értékelték. Ebből adódóan számos megrendelője lett, és végül sikeres vállalkozást épített fel.
Rendkívül szeretett fekete papírra fehér betűkkel írni, ez lett a specialitása, művészetét, a Madarasz-stílusú írást pedig számos iskolában tanította; drámai, meglehetősen árnyékolt betűkkel alkotott. A szépírás mellett az utazás, sőt a színház világa is vonzotta, számos városban élt és több Shakespeare-darabban is színpadra lépett.
Egyes források neki tulajdonítják a világ egyik legismertebb ábráját, a Coca-Cola feliratát. A cég szerint hivatalosan az akkori könyvelő, Frank Robinson vetette papírra az első változatot, de később a szakértők a stílus elemzése után arra következtettek, hogy az illetékesek Madaraszt kérhették fel a vázlatok megrajzolására 1886-ban.
Louis Madarasz ötvenéves korában, 1910. december 23-án hunyt el, halála előtt még karácsonyi üdvözlőlapot írt.
Minden idők legtehetségesebb díszítő szépírója után egy ismert feltalálóra, Thomas Edisonra térek át. Vasárnap lesz százharminckilenc éve, hogy szabadalmaztatta az izzólámpát. Louis Madarasszal ellentétben neki nem volt köze a magyarokhoz, ma mégis beszélünk róla, pontosabban az izzólámpáról.
Magát a kifejezést gyakran különírják, elvétve kötőjellel is előfordul, noha kizárólag az egybeírt változat az elfogadott. Ennek oka, hogy az -ó képzős igenévi jelzős alakulat tagjai összeforrtak a jelentés kapcsán, azaz együtt mást fejeznek ki, mint külön-külön.
Ugyanez érvényes a világítótest írásmódjára is, amelynek különírt változatával egy olyan testre utalhatnánk, amelyik világít, és ennek semmi köze a fényt kibocsátó eszközökhöz. Közben eszembe jutott az egyik helyi televízió reklámja, amely világító testek vásárlására buzdította a település lakóit. A fogorvosi rendelő várótermében üldögéltem, amikor felfigyeltem a különírt kifejezésre, és a visszafojtott nevetéstől néhány másodpercig még a fogfájásomról is megfeledkeztem.
A mai rész vége felé közeledve visszatérek Edisonra, és szeretnék megosztani Önnel két idézetet, amely az ő nevéhez fűződik. „A lángész egy százalék ihlet és kilencvenckilenc százalék verejték.” „Nem buktam el, csak találtam tízezer utat, ami nem járható.”