Január 6-án szomorú hírt olvashattunk: meghalt Eugeniu Iordăchescu – a Ceaușescu-éra egyik jótevője. Szégyellem, de be kell vallanom, eddig nem hallottam erről a jótevőről, akit egyesek „a Menyország építője”-ként emlegetnek. Pedig illett volna hallani róla, hiszen építészeti találmányával és annak kitartó alkalmazásával ez az ember – Eugeniu Iordăchescu – a 80-as években 29 épületet mentett meg, közöttük 13 műemlék templomot a lebontástól.
De miért kellett volna azokat egyáltalán lebontani, lerombolni? Azért, mert útjában álltak Ceaușescu tömbházépítési mániájának, a híres szisztematizálásnak, amelynek csupán Bukarestben 40 000 épület esett áldozatául. És mert helyet kellett csinálni a Nép Házának, a Ceaușescu-féle nemzeti—kommunista grandománia építészeti szörnyszülöttének. Ez az épület 2010-ben még a világ harmadik legnagyobb épülete volt. Azt olvastuk róla, hogy 2 százalékkal nagyobb még a Kheopsz piramisánál is. Egy világhatalomhoz illő székház épült a 80-as években a nyomorgó Romániában; ott, ahol csak nagyon nehezen, nagy sorbaállással lehetett hozzájutni némi élelmiszerhez, otthon pedig fűtés nélkül és sötétben kellett átvészelni a telet. S ha valaki panaszkodott, Ceaușescu azt üzente neki: „Vegyen magára még egy subát!”
Eugeniu Iordăchescu becsületére váljék, hogy ebben a világban elő mert állni az ötletével. Azt javasolta az öntelt vezérnek, hogy szisztematizálás közben rejtsék a tömbházak mögé az építészeti műemlékeket: templomokat, palotákat, értékes régi épületeket. A szisztematizálás miatt nem kell föltétlenül lemondani róluk, nem kell, hogy lebontsuk, elpusztítsuk az őseink által teremtett páratlan értékeket. Miközben építünk, nem kell, hogy önbontók – értékeink pusztítói legyünk. És szerencséje volt Iordăchescunak, mert javaslatát nem vettE rossz néven az öntelt diktátor, hanem megengedte, hogy az útjában álló műemlékeket elvontassák, transzlálják. A Iordăchescu által felfedezett eljárás abból állt, hogy a műemlék alá vontatható betonalapot építettek, azzal együtt az épületet fölemelték, sínekre helyezték, és néhány száz méterrel tovább vitték. Oda, ahol, már nem szúrta a szemét a nemzeti—kommunista önbontó, s mint kiderült: önpusztító diktátornak. Így került le, például, a Nép Háza dombjáról a Mihai Vodă műemlék templom, s háromszáz métert utazott óránként 2—3 méteres sebességgel, amíg a mai helyére ért. S ugyanígy menekült meg a haláltól – a nemzeti—kommunista önbontástól és önpusztítástól – még 13 másik műemlék templom. Így költöztették el Csíkszeredában mai helyére a Nemzeti Bank épületét, Gyulafehérváron pedig egy panelház felét, amely útjában állt a nemzeti nagyságot hirdető központi sugárútnak. De Craiován is megmentettek egy kórházat ezzel az eljárással.
Ceaușescuval még lehetett beszélni, de a feleségével, Elenával már nem. Iordăchescu építész engedélyt szerzett rá, hogy elköltöztesse a különben bontásra ítélt Sfânta Vineri templomot is, de megjelent ott Elena Ceaușescu és parancsot adott: bontsák le, azonnal! És mi maradt a helyén? – ma is láthatjuk. Néhány csonk az épületből – de parkosítva. Hogy még jobban szemet szúrjon… S hogy ne feledjük, milyen világban éltünk – bocsánat, élünk. Mert az önbontás nem állt le, csupán más területekre költözött. Most a populizmus és a feltüzelt nacionalizmus rombol – politikusaink jóvoltából. Ma is szükségünk lenne egy Iordăchescuhoz hasonló építészre, aki kiment bennünket az önbontók és önpusztítók karmaiból.