Alig fejeződött be az Állami Zsidó Színház jiddis színházi fesztiválja, a TESFEST – melyen a hazai társulat mellett lengyelországi, izraeli, franciaországi, amerikai, ausztriai társulatok, illetve előadások szerepeltek; sőt, Moldva Köztársaság is jelen volt egy előadással; Székelyudvarhelyen pedig most zajlik az IFESZT 9-ik kiadása – 16 előadást láthatnak, többnyire mai darabokat, és közülük nem lóg ki Shakespeare sem, aki klasszikus lévén mindig mai. Aztán rövidesen elkezdődik az Országos Színházi Fesztivál is, Bukarestben. De vidéken sem ülnek nyugton: a hónap vége felé két napon át Szilágycsehben találkoznak a diákszínjátszók, a PADIF-on. Idén ősszel erősen beindult a színjátszás szép hazánkban. Immár csak az következik, hogy a politikusok is nyílt színen adják elő hazugságaikat – ami minősíthetetlenül rossz színház, de nekik tetszik, és sajnos, polgártársaink között van még rá vevő. De ne búsuljunk! A színház mindig megbosszulja magát. Nevetséges helyzetbe hozza a komoly hazudozókat, tehetségteleneket, ámítókat. Úgy lesz most is!
Mert a mai színház egyre teljesebb jelenlétet kíván – elsősorban a színésztől, de a nézőtől is – mindenkitől! Aki csak félig van jelen, az nem létezik. S nemcsak a színházban… Előbb vagy utóbb rá fognak erre jönni a politikában is. Tehát, aki csak hazugságot árul, az rövidesen kibukik a parlamentből, a közéletből. Ki hitte volna? Mert a hazugságként beígért dolgokra – a jobb fizetésre, például – ténylegesen szükség van. S aki nem teljesíti az ígéretét, hanem csak szószátyárkodik, és legfeljebb a saját zsebét tömi meg a hiszékenyek pénzével, attól bizony elfordulnak; abból nem kérnek többé.
Az igazi színház és a kultúra viszont többnyire beváltja ígéretét. Ezért szép ez az ősz, mert, ha a színházba megyünk, valóban kapunk valamit. S a színháziakhoz más művészek is szeretettel társuknak. A Szárhegyi Kulturális és Művelődési Központban például minden anyagi nehézség ellenére, s bár elvesztette székhelyét, a Lázár kastély nagyszerű épületét, az alkotótáborok zavartalanul működnek tovább, s a Szárhegyen alkotott műveket továbbra is sikerül megmutatniuk a világnak; erre szolgál a tegnap megnyílt bukaresti kiállítás is. Engem csak az zavar kissé, hogy ezt a kiállítást a Parlament épületében rendezték. Vajon, hozzászoktak-e már a bukaresti nézők, főleg a bukaresti magyarok, hogy a Parlamentben kiállítást láthatnak? Nemcsak politikai komédiát? És elmennek-e oda képeket nézni? Mert kár lenne, ha nem tennék. Olyasmiről maradnának le, ami nélkül szegényebbek; vagy amiért sok-sok kilométert kell utazniuk, ha végül rájönnek, hogy látni akarják. Én örömmel néztem a szárhegyi kiállítást. Lám, egy kis időre itt, a politikai sötétség házában is, kigyúlt a fény!