Politikusok és különböző véleményformálók nem győzik levonni a Román Ortodox Egyházhoz (Biserica Ortodoxa Romana – BOR) közel álló „civil szervezet” kezdeményezésére megtartott népszavazás kudarcának tanulságait. A magyarországi „konzultációkat” idézően ostoba, bár tétjében azokat fölülmúló akciót mondhatni megrázó érdektelenség kísérte – és ha már az összehasonlítást merészeltük megkockáztatni, tegyük hozzá gyorsan, hogy Magyarországon ez a kérdés messzemenően lerendezett: alkotmány, bocsánat alaptörvény szögezte/szögezi le (immár hét éve, s népszavazás sem kellett hozzá), hogy a házasság és a család csak nő és férfi kapcsolatából jöhet létre.
A pártok és híveik egymásra mutogatnak, egyesek a nép bölcsességét dicsérik, holott elégséges magyarázat a távolmaradásra a totális érdektelenség és az őszi bágyadtság, kevésbé költőien a szervi lustaság.
Itthon is, de főleg külföldön természetesen az terjedt el, hogy a kormány szívott a legjobban, meg Liviu Dragnea, hiszen ő az egyetemes rossz megtestesítője ma Romániában, miért ne szívott volna pont ő és pont ezért? Azon csodálkozozm, hogy még mindig nem jut eszébe senkinek, hogy mi is történt volna a kormánnyal, ha úgymond sikerül a referendum. Képzeljük csak el, hogyan magyarázták volna meg Brüsszelben és Strasbourgban a sok megmagyaráznivaló mellett, hogy itt a politikai vezetés a családmodell tekintetében is szembemegy az emberi jogokkal, a terjedő európai gyakorlattal és a jóérzéssel meg minden.
Ha viszont nem politizáljuk túl, akkor inkább azt állapíthatjuk meg, hogy ennek a néphez-fordulásnak a fő vesztesei bizony az egyházak, leginkább a BOR. Ő volt a szervező, ő akarta megmutatni, hogy ki az úr a házban és a hazában, ő fenyegetőzött kénköves izékkel. Most ő nyalogathatja a sebeit, magyarázhatják a pap”tanárok” vallásórákon, hogy a bojkott, a tiltakozás s végül a leégés az ördög műve.
Ez az intézmény, amely nem is olyan régen még a legnagyobb bizalomnak örvendett a romániai lakosság körében, sorra veszíti el hadállásait, tekintélyét. A világ változik, köztünk legyen szólva éppen ideje gyakorlati igénnyel felvetni a közpénzből, költségvetésből való finanszírozásuk kérdését is. Nekem például nagyon nem tetszik, hogy az adófizetői pénzem egy része közvetve az egyházak, annak is nagy része pont a BOR kasszájába vándorol: a Nemzet Katedrálisának a felépítésére, meg egy csomó papnak a „működésére”, különösen hogy erről a működésről hol perverz páterek nemi erőszaktételei jutnak eszembe, hol az, hogy a román papság köreiben ezrével voltak beszervezett ügynökök, akik a gyónási titok megsértésével szolgáltattak információkat a hívőkről a szekunak. (A két intézmény együttműködésének felejthetetlen mementója 1990 márciusa Marosvásárhelyen.)
Persze hosszú távon kiderülhetnek más vesztesek is. Az RMDSZ elnöke a kezdeményezés jogosultságával és céljával egyetértve ugyan, de csupán részvételre és lelkiismereti szavazásra szólított fel, az ügyvezető elnök viszont – szembemenve a szenátusi frakció szavazatával – kereken kijelentette: nem ért egyet az egész pótcselekvéssel, azzal, hogy házasságot kizárólag csak nő és férfi köthet. (Meg is kapta a magáét az ájtatos gyalázkodó hozzászólóktól.)
Ne feledjük, hogy volt már Romániában egy népszavazás, hat éve, amikor a távolmaradás volt az erdélyi magyarok fő opciója, imádott Trajánuszukat kímélendő. Csak nehogy nagyon belejöjjenek ebbe a távolmaradásba.
A kormányra visszatérve, annyira megijedhetett a referendum kudarcától, hogy most a másik végletbe esett: megteszi „az első lépést az azonos neműek házasságának legalizálása felé”, ahogy az ortodox egyház szóvivője kétségbeesetten megállapította. És elég határozott lépésről van szó: az európai ügyekért felelős tárca nélküli miniszter bejelentése szerint jövő héten a PSD törvénytervezetet terjeszt a parlament elé az úgynevezett élettársi szerződésről, mely „a házasságra kínál jogi alternatívát az együtt élő pároknak”.
Nem elveszett ország ez! És izgalmas, kevés helyen változnak ilyen gyakran és ilyen hirtelen a játékszabályok. (Hallották, hogy az államelnök társadalmi békére szólított fel mindenkit a centenáriumi évben?) Soha semmi sincs lefutva, eltérően más helyektől, ahol nagyjából minden le van futva.