Ma van a világosi fegyverletétel 169. évfordulója, ami lezárta az 1848–1849-es magyar forradalmat és szabadságharcot, s mint utóbb kiderült, az október 6-i véres megtorlást vonta maga után. Mint Márki Sándor, Arad és Arad vármegye történetírójának monográfiájában olvasható: „Görgey s alvezérei sírva ölelték meg egymást a Bohus-kastélyban; azután lovaikra pattanva, a sereggel Szőllős felé indultak. A csatorna hídjánál, a szőllősi műmalomnál találkozott egymással a két vezér, Görgey és Rüdiger gróf. Az orosz vezér átvette a tisztek kívánságainak jegyzékét, a hadseregről szóló kimutatást és megengedte, hogy a tisztek megtarthassák fegyvereiket s magánvagyonukat, mire azután Görgey a csatorna hídjáról elrendelte seregének fölvonúlását. Összesen 32 314 vitéz került az oroszok fogságába.” Márki Sándor Görgey Artúrt is idézi, aki a fegyverletétel előtt egy nappal jelentette be a legénységnek a kapitulációt: „lesznek, kik árulást gondolnak; s a história is ki tudja, mit fog mondani!” – fogalmazott akkor a tábornok. Hogy miként ítéli meg az utókor a cselekedetét, és hogy mi maradt mára a világosi emlékekből, arról Pataky Lehel Zsolt beszélgetett Ujj János aradi helytörténésszel, nyugalmazott történelemtanárral: