A lélegzetvételnyi szünetek mind rövidebbek. Alig emésztettük meg a több száz áldozattal járó japán katasztrófát, nyakunkba szakadt a görög tűzvész. Mikor a víz, mikor a tűz. És egyik esetben sincs menekülés. Fennkölt gyászbeszédek, kétségbeesés, s egyre gyakoribb fásultság.
Ausztrál meteorológusok számolták ki, hogy mindez lassan valamiféle fátum.
Ha így mennek tovább a dolgok, a fennvaló sem lesz képes megkímélni minket a csapásoktól. Mi, európaiak, ha minden így megy tovább, évente százmilliós nagyságrendben esünk majd áldozatul olyan hőhullámoknak, melyek aztán özönvizekké konvertálódnak. Köztudott, hogy minden plusz Celsius fok hattól-nyolc százalékig növeli meg a levegő vízgőztartalmát. Ennek a vízgőzmennyiségnek pedig valahol le kell csapódnia. És mert nyáron nagyobb a hőség, a zivatarok, viharok, hurrikánok gyakorisága is növekszik. A tudósok ma már egyetértenek abban, hogy az átlaghőmérséklet növekedése és a felhőszakadások sűrűsége közt egyenes összefüggés van. És hogy a jelenség fokozódni látszik. Tapasztalt meteorológusok nyilatkozzák, hogy 17 éve nem tapasztaltak hasonlót. Pedig még messze tartunk a Párizsi Egyezményben fatálisként tételezett 2 fokos hőmérsékletnövekedéstől. Az ipari forradalom óta még mindössze 1,5 fokot nőtt a földgolyó átlaghőmérséklete.
A magasnyomású és a mélyebb nyomású területek közti áramlás, mely a felszínközeli hőmérsékletet némileg szabályozza, akadozik, akárcsak az óceáni áramlatok – állítja Özdem Terli, a német ZDF tévéadó meteorológusa.
A greenpiece aktivistája, Jannes Stoppel arra figyelmeztet, hogy mindez pusztán ízelítő abból, amivel az extrém időjárási jelenségek a jövőben fenyegethetnek. Ma még az átlagos hőmérséklet növekedését 1,5 fokra korlátozhatjuk.
Lisa Baden, a német zöldek képviselője is úgy véli, hogy ha a nemzetközi közösség a Katowiczében lefektetett elvekhez ragaszkodik, a fejlemények némileg korlátok között tarthatók. Még akkor is, ha a ma tapasztalható jelenségek nem pusztán mitőlünk, emberektől függenek, hanem – amint azt egy előbbi írásban is kifejtettem – napfolt-ciklusok is belejátszhatnak a klímaváltozásba. De az emberi tényezőt tagadni legalább akkora felelőtlenség volna, mint pusztán azt kárhoztatni. Németország ugyanis – az atomenergiától való félelmében – a hőerőműveit jobbára szénre állította át.
Ráadásul a hőhullámok még a környezetet – normális körülmények közt – nem szennyező atomerőművek működését is befolyásolják. Persze a szénalapú erőművekét is, hiszen mindkét erőműtípus esetében a túlmelegedés ellen vízzel kell védekezni. A megfelelő mennyiségű víz pedig nem származhat máshonnan, mint a folyókból. De ha a folyók vize túlmelegszik, ahogy az a hőhullámok esetében történik, a hűtés hatékonysága oly mértékben csökken, hogy magukat az erőműveket is le kell állítani. Miközben a lakások és a hivatalok légkondicionálása mind több elektromos energiát igényelne.
Ma már a leggazdagabb országok sem képesek felülkerekedni a hőhullámok által kiváltott csapásokon. Néhány példa: sem a dúsgazdag Japán, sem Európa második legnagyobb gazdasága, Franciaország (utóbbi megmaradt az atomerőműveknél), de egyre inkább még Németország sem képes elejét venni az emberéleteket is követelő súlyosabb következményeknek.
A már említett ausztráliai kutatók szerint a 2 fokos átlagos hőmérsékletnövekedés miatti hőhullámok évente a 800 milliós Európa lakosságának egy nyolcadát fogják érinteni. A nyarak kétharmadában mindannyiunknak masszív hőhullámokkal kell szembenéznünk. Főként a nagyvárosokban, ahol az aszfalt és a házak fedélzete a beeső hőenergia nagyon nagy részét elnyeli, ezért aztán az éjszakák sem lesznek enyhébbek, mert a napközben elnyelt hőt a házfalak és az aszfaltok éjszaka sugározzák vissza. És alig van növényzet, mely a beeső hőenergiát a fotoszintézis révén javunkra fordíthatná. Ha a legkedvezőtlenebb forgatókönyv, azaz 2 fokos átlagos hőmérsékletnövekedés következik be, Európában hét esztendőnként már 400 millió ember szenvedhet a hőhullámok és a velük járó egyéb meteorológiai jelenségek következményeitől. Statisztikai átlagban vagy Ön kedves hallgató, vagy én válhatunk elviselhetetlen kánikulák, tűzvészek, árvizek, fölcsuszamlások virtuális áldozataivá.
De még akkor is, ha sikerülne a mai 1,5 fokos átlagos hőmérsékletnövekedésnél megmaradni, két éveként száz millió, tizenkilenc éveként négyszáz millió európai kerület bajba, azaz ismét csak minden második európai polgár.
Az ipari forradalom (azaz a 17. század) óta a Föld átlaghőmérséklete mindössze egy fokkal emelkedett. Az utóbbi években már fél fokkal. S a folyamat gyorsulni látszik.
S tessék megnézni, miről vitatkozik a nemzetközi politikai elit!
Kereskedelmi háborúk. Késélre menő viták arról, hogy hány nemi identitás van. S főként – mint nálunk is – ki lehet úr a szemétdombon. Van, ahol csak ideológiai terror, de van, ahol polgárháború tombol…
Mintha a hőhullámok mind jobban összezavarnák az eszünket…