A tévében hosszan csodálhattuk a szigapúri cirkuszt. Donald Trump amerikai elnök 13 másodpercen át szorongatta Kim Dzsong Un kezét. Nem fáradt el tőle? Ugyan, dehogy. Fogott ő már más kezet is? Aztán megveregette az észak-koreai diktátor vállát. Mintha azt mondta volna: ?Bátorság, fiú! Ne hagyd magad!?
Hogy kinek jutott ez a biztatás? Hát ez esetben annak a diktátornak, akinek vezetése alatt Észak-Koreában a gyermekek 30 százaléka alultáplált, miközben az államfő elvtársnak, nevezetesen Kim Dzsong Unnak saját repülőgépe van, saját repülőtere, 17 palotája, 75 millió svéd koronát érő órája ? hadd, ne folytassuk. Ennél sokkal nagyobb baj az, hogy az észak-koreai iskolákban arra tanítják a gyermekeket, hogy jelentsék fel a szüleiket. Így az egyik Kim-palánta megölette a saját édesanyját, mert az nem őt szerette a legjobban a családban. A gyermek besúgta az asszonyt, hogy külföldre szeretne menni? A fiúcska úgy tett, mint Kim elvtárs, aki kivégeztetett egy tábornokot, mert az elaludt az ő beszéde alatt, és nem tapsolt eleget? De a kivégzés módja is rendkívül jellemző: aknavetővel lőtték agyon a tábornokot, hogy ne maradjon belőle semmi balzsamozni való? Micsoda gondosság! Észak-Koreában mást illet a balzsam! De arra várni kell még egy kicsit? Másokat pedig kutyákkal falatnak fel. A rendszer számára kényelmetlenné vált öt embert levetkőztették, és anyaszült meztelenül 100 kiéheztetett kutya elé vetették, akik aztán gondolkodás nélkül felfalták a szerencsétleneket. Három napon át éheztették a kutyákat, hogy jól végezzék a feladatukat ? olvastam Gergely Tamásnál Az én Koreám-ban. Jó munkához idő kell.
És tegnap reggel egy ilyen országnak a vezetőjével fogott kezet Trump elnök, a szabadság szimbólumának tekintett Amerika államfője. Vajon miért tette ezt? Hogy lesre futtassa a kövér diktátort? Ugyan, mi jó sülhet ki ebből a kézfogásból?
Én nem nagyon látom a jót. Mert Trump elnök is működésével inkább bajt okoz, és nemcsak egy országnak ? legyen az a legnagyobb hatalom -, hanem a világnak. Gondoljunk csak arra, hogy tisztségébe való belépése után Trump elnöknek az első nagy húzása az volt, hogy az Egyesült Államok kilépett a nemzetközi környezetvédelmi egyezményből. És ezt azért tette, hogy tovább működhessenek a környezetszennyező vállalatok Amerikában. Lehet, hogy mi még túléljük ezt a bölcs amerikai húzást, de az unokáink már fulladozni fognak, esetleg bele is halnak. S ezért nem kell New York-ba menniük, nem is fogadnák be őket, itthon is elpusztulnak, mert az amerikai környezetszennyezés világméretű? De nem ez az egyetlen veszélyes ? és talán meggondolatlan ? húzása Donald Trumpnak. Gondoljunk csak arra, hogy ukmukfukk Tel-Avivből Jeruzsálembe költöztette az amerikai követséget, amivel könnyedén – mondhatni: játszva – rendkívül súlyos háborús veszélyt keltett: feltámasztotta az oly sok áldozatot szedő közel-keleti konfliktust.
Egyáltalán mi jót hozhat két ilyen ripacs kézszorítása? A bajok gyarapodását, ami nem semmi. Örvendjünk hát neki, és tapsoljunk! ? mert elvárja tőlünk Kim és Trump.