Múlt héten az idegen eredetű közszavak magyaros írásmódjáról volt szó, a legvégén pedig jeleztem, hogy ma az idegen eredetű tulajdonnevek kerülnek nagyító alá. Mielőtt belemélyednék a témába, szeretnék megosztani Önökkel egy személyes történetet. Gyerekkoromban rengeteget olvastam, egyik kedvenc szerzőm volt Jules Verne.
Mai napig felejthetetlen az általa írt Észak Dél ellen, a Kétévi vakáció, A tizenöt éves kapitány, a Sándor Mátyás, és még hosszasan folytathatnám a sort. Körülöttem mindenki Verne Gyulaként emlegette, ezért akkoriban fel sem merült bennem, hogy nem magyar íróról van szó. Csak később tudtam meg, hogy francia származású, és ő a tudományos-fantasztikus irodalom korszakalkotó alakja.
Hogyan történhetett meg ez? A latin betűs írású nyelvekből átvett személynevek közül néhány nagy történelmi vagy irodalmi múltú és többnyire közismert nevet hagyományos magyarosított formájában használunk. Például a magyarok körében Husz Jánosként ismert cseh pap, egyetemi tanár és reformátor, Jan Hus, a huszitizmus megalapítója. De beszélhetünk Kálvin Jánosról, a francia származású svájci reformátorról, a kálvinizmus névadójáról, akinek eredeti neve Jean Calvin. És még nem is említettem az itáliai származású Kolumbusz Kristóf nevét, akinek valódi neve Cristoforo Colombo.
Vannak viszont olyan nevek, amelyeknél a sorrend és az utónév magyaros, a családnevet azonban az eredeti írásmód szerint használjuk. Itt a protestáns reformáció szellemi atyjának, Luther Mártonnak a nevét hozom fel, aki Martin Lutherként látta meg a napvilágot.
A család- és a személynevekről áttérek egyebek mellett a latin betűs írásrendszerű országok, külföldi területek, hegyek, vizek, helységek megnevezésére. Ezeket írásban és a mindennapi beszédben is magyar nevekkel vagy magyaros formájú névváltozatokkal említjük. Például Ausztrália, Itália, Burgundia, Moldva, Alpok, Vezúv, Csendes-óceán, Rajna, Temze és Isztambul. Nem említettem Grúzia nevét, amely bár így épült be a magyarok tudatába, az állam képviselői azt akarják elérni, hogy a hivatalos kapcsolatok során kizárólag a Georgia elnevezést használják. Egyébként Európa nem szláv nyelveinek többségében, még a románban is, a Georgia megnevezés szerepel.
És bár nekünk, romániai magyaroknak magától értetődőnek tűnik, hogy az Oradea magyarul Nagyvárad, a Cluj Napoca pedig Kolozsvár, sajnos a magyarországi írott és elektronikus sajtóban is többször a román megnevezés fordul elő; például akkor, ha különféle mérkőzésekről tudósítanak.
Egyébként a földrajztudományban, a könyvtárügyben, az idegenforgalomban, a postai nyelvezetben, valamint a térképeken, főként a helységneveknél az idegen nyelvbeli név is használható.
Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy az idegen eredetű utónevekben és földrajzi nevekben a ch-t és az x-et megtartjuk. Például Richárd, Beatrix, Félix, Luxemburg és Mexikó.
A nem latin betűs írású nyelvekből számos névformát közkeletű, hagyományossá vált magyaros alakban írunk. Itt megemlíthető Anyegin, Herkules, Athén, Kairó, a Peking, Kréta, sőt a Himalája is.
A magyarosan írt idegen tulajdonnevekhez ugyanolyan szabályok szerint kapcsoljuk a toldalékokat és az összetételi utótagokat, mint a magyar nevekhez. Tehát a Milánóig és a Prágában szavakat nagybetűvel kezdjük, a toldalékot pedig kötőjel nélkül kapcsoljuk hozzájuk.