El kellene dönteni ? végre! -, mi a címe Matei Vi?niec darabjának? Román kiadásban MIGRÁÁÁNSOK, három á-val. A magyar címe viszont az o-kat triplázza, a Székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház plakátján ezt olvashatjuk: MIGRÁNSOOOK. Jó lenne, ha á-val lenne, és legalább öt á-val. Mert akkor áriázhatnánk is: MIGRÁÁÁÁÁNSOK ? zengené a dal! Vajon mire gondoltak a székelyek, hogy o-val írták? Talán arra, hogy okká léptetik elő a népvándorlást? Ez is meglehet!
A lényeg az, hogy a migrálás nem csak ária, de nem is ok, hanem keserű figyelmeztetés. Ne kenjük örökké másra a bajt, és ami még rosszabb: a tennivalókat. Mert abból nem lesz semmi jó, nem származik semmi haszon. Legfeljebb magunk is bedőlünk a hazugságnak ? és azt hisszük: végre megnyugodhatunk. Nagy tévedés! Valójában így fogunk elveszni ? magunk is. Erre utalhat többek között a székelyudvarhelyi színház előadást nyitó gesztusa: felültették a nézőt is a színpadra ? az emberi vágómarhák: a migránsok közé. Alig, hogy felültünk, az embercsempész ránk parancsolt: mutassuk meg a mobiltelefonjainkat. Hát én nem mutattam meg! Féltem, hogy elszedik. Ki akarják zárni, hogy kapcsolatba lépjek a világgal. Mi ? ott a színpadon – már csak az embercsempésszel lehettünk kapcsolatban? Ő aztán meg is számolta azonnal, hogy hányan vagyunk a ladikon ? bocsánat, a Színpadon! És vagy tízet be is dobatott a tengerbe ? vagyis lekergette őket a nézőtérre: nehogy elsüllyedjen a szín-ladik?
Aztán az embercsempész gyalázatos szemtelenséggel pénz zsarolt ki a migránsokból ? vagyis belőlünk. Nem bankjegyet ? hanem átültetésre alkalmas emberi szerveket, mondván, hogy azokból ? veséből, tüdőből ? úgy is kettő van. S nekünk egy is elég. Sőt, mint kiderült: életből is kettőnk van. Egyik a földi, másik a túlvilági. És legyen elég nekünk a túlvilági! A földivel ? ezután! ? már úgy sem kezdhetünk semmit.
Mit mondhatnánk ennél többet? Hátborzongató előadáson vettünk részt. Szó szerint, mert teljes mértékben bevontak a játékba. ? Mi az, hogy játékba? A haláltáncba! Zakariás Zalán rendező és a székelyudvarhelyi társulat felejthetetlen jeleneteket produkált egy olyan színmű színpadra állításához, amely különben felületes, publicisztikai ízű mutatvány ? vezércikkek sorozata. Nem is szerettem a darabot soha? Jó, hogy Zalánék tovább léptek, és feltárták a migrációhoz és a migránsokhoz való viszony hajmeresztő abszurditásait. Így pedig keserű élménnyel és sok emészteni valóval látták el a színházba merészkedőt. Igazi színházat csináltak, amelyik ? miként Shakespeare tanított rá: tükröt állít a világnak.
Csak legyen képünk belenézni ebbe a tükörbe!