Ma főként a tulajdonnevek írásáról lesz szó, előbb viszont a különféle típusait idézzük fel. Vannak személynevek, állatnevek, tárgynevek, földrajzi nevek, csillagászati elnevezések, intézménynevek, márka- és fajtanevek, címek, sőt kitüntetések és díjak nevéről is beszélhetünk.
Néha számos eltérés van a felsorolt tulajdonnevek írásmódjai között, három szempontból mégis ugyanúgy viselkednek.
Az első és talán a legfontosabb szempont, hogy a tulajdonneveket mindig megkülönböztetjük a köznevektől, ezért mindegyiket nagybetűvel kezdjük. Létezik a Szőke családnév és a szőke hajszín, előbbi magától értetődően nagy kezdőbetűs, utóbbi pedig kis kezdőbetűs. De beszélhetünk az Ibolya utónévről és az ibolyáról mint virágról, a Rák csillagképről és a rák állatról, illetve a Hollófészek nevű hegyről és a holló fészkeként szolgáló hollófészekről.
Bár a nagy kezdőbetű többnyire mutatja, hogy tulajdonnévről van szó, a több elemből álló nevek esetében azonban érzékeltetni kell a tulajdonnevek terjedelmét, mivel csak így lehet elhatárolni a környező szövegtől. Az egyik jelölési mód, hogy egybeírjuk a többelemű nevek tagjait, az utótagot pedig akkor is kisbetűvel kezdjük, ha tulajdonnévről van szó. Így születnek meg az olyan családnevek, mint a Kispista és Tóthpál, de az Annamária utónév is ebbe a csoportba sorolható. Egyébként bátran használható a vezetéknév a családnév rokon értelmű szavaként, a keresztnév pedig az utónév szinonimájaként.
Létezik olyan csoport is, amelyben kötőjellel kapcsoljuk egymáshoz az alkotó tagokat. Így alakultak ki a Borbély-Bartis, illetve a Laczkó-Dávid vezetéknevek, valamint a Velencei-tó és az Észak-Afrika földrajzi nevek.
Vannak olyan tulajdonnevek, amelyek esetében mindegyik tagot nagybetűvel kezdjük. Például Magyar Nyelvőr és Kőrösi Csoma Sándor. Utóbbinál nincs kötőjel a két vezetéknév között.
Néhány esetben a név nyelvi felépítéséből is kiderül, hogy meddig tart a tulajdonnév. A Kiss János altábornagy utca esetében az utca szó a név utolsó eleme.
Amikor külön sorba írt, mondatba nem foglalt címekkel találkozunk, akkor az alakulat kiemelt helyzetéből derül ki a tulajdonnév terjedelme. Itt olyan címeket említenék, mint A város peremén, Egri csillagok, valamint a Magyar értelmező kéziszótár.
Megérkeztem a harmadik szemponthoz, amely kimondja, hogy a tulajdonnevek írásának egyik jellemző vonása az állandóság, ami egyrészt azt jelenti, hogy a tulajdonnevek egyes típusaiban ragaszkodunk a kialakult formákhoz. Például a Thököly családnevet mindig th-val írjuk és y-t teszünk a végére, a Coca-Cola pedig minden egyes esetben kötőjeles és mindkét tagja nagybetűvel kezdődik.
Felvetődhet a kérdés, hogy mihez kezdünk az egy vagy többelemű tulajdonnevek toldalékos alakjaival. Vegyük példaként a két s betűre végződő Kiss családnevet, amelynek a toldalékolása sokaknak fejtörést okoz. Például akkor, ha azt akarják leírni, hogy Kiss-sel mennek kávézni. Ilyenkor változatlanul leírják a Kiss családnevet, majd kötőjelet tesznek utána és hozzáragasztják a -sel toldalékot. Ha azt akarják leírni, hogy van egy New York-i ismerősük, akkor a jól ismert írásmód szerint vetik papírra a városnevet, az i képzőt pedig kötőjellel kapcsolják hozzá.