Ma többek között szó lesz a műemlékvédelmi világnapról, valamint Zsolnay Vilmos keramikusról. Bár első hallásra úgy tűnhet, hogy egyiknek sincs köze a nyelvműveléshez, mindkét témának vannak olyan vetületei, amelyek valamilyen szinten kapcsolódnak ehhez a témakörhöz.

Bizonyára több helyen is szembesültek vele, hogy tegnap volt a műemlékvédelmi világnap. Az interneten számos cikk jelent meg ezzel kapcsolatban, és sajnos sok helyen mindkét szót nagybetűvel kezdték. Ebben az esetben is érvényes az a szabály, miszerint a magasztos érzelmi töltet ellenére kis kezdőbetűvel írjuk az ünnepek, nevezetes napok, időszakok, valamint a történelmi események nevét, és ebből kifolyólag a műemlékvédelmi világnapot is.

1984. óta az UNESCO nemzetközi műemlékvédelmi szervezete, az ICOMOS kezdeményezésére minden év április 18-án világszerte felhívják a figyelmet a műemlékekre, főként azokra, amelyek megmentéséhez segítségre van szükség.

És eljött a pillanat, amikor tisztázni kell a műemlék és az emlékmű közötti különbséget, ugyanis sokan összemossák a kettőt. A Magyar értelmező kéziszótár szerint a műemlék egy értékes, régi műalkotás, különösen építmény vagy szobor, ezzel szemben emlékműnek nevezzük a valakinek vagy valaminek az emlékét megörökítő építészeti vagy szobrászati alkotásokat. A műemlékek közé sorolható a nagyenyedi Bethlen Gábor kollégium, míg az aradi Szabadság-szobor az emlékművek táborát erősíti.

A romániai magyar műemlékek védelme és gyarapítása miatt alapították meg 1990. február 7-én a kolozsvári székhelyű Kelemen Lajos Műemlékvédelmi Társaságot, amely 2018. március 24-én tartotta meg az évi közgyűlését. A találkozón megjelent tagság elfogadott egy együttműködési javaslatot, miszerint a társaság szerződést köt a művészettörténészek által alapított Korzo Egyesülettel. Ennek egyik legfőbb oka, hogy az egész Erdélyre kiterjedő munkát végző műemlékvédelmi társaság mezőnye kiöregedőben van, és olyan fiatalokkal szeretné felvenni a kapcsolatot, akik hasonló nemes közügyek szolgálatára kötelezték el magukat ? olvasható a társaság honlapján.

Maga a műemlékvédelem kifejezés a műemlékek intézményes hatósági megóvását és gondozását jelenti, amelyre ? valljuk be őszintén ? az eddiginél is nagyobb szükség van Erdélyben.

Az elmúlt évtizedekben számos műemlék esett a szándékos rombolás áldozatául, történeti értékű műemlékek, sőt egész városrészek tűntek el a föld színéről. Hogy mi a helyzet a megmaradt műemlékekkel? Felújításuk rengeteg pénzbe kerül, ennek ellenére pozitív példák is vannak.

Bár hosszasan lehetne taglalni a műemlékkel kapcsolatos kérdéseket, itt az ideje, hogy rátérjek a másik témára. Ma van Zsolnay Vilmos keramikus születésének 190. évfordulója. Ő indította el a világhírnév felé az addig veszteségesen működő Zsolnay Keménycserép Manufaktúrát, amely később Zsolnay Porcelánmanufaktúra Zrt. néven vált ismertté.

Az évforduló kapcsán felvetődött a kérdés, hogy kell helyesen leírni a Zsolnay porcelán, Zsolnay kerámia vagy Zsolnay váza szókapcsolatokat. Mivel időközben a Zsolnay személynévből márkanév lett, a szabály szerint, ha a márkanév után megadjuk a típus vagy dolog jelölésére szolgáló közszót, a kettőt különírjuk. Amikor a Zsolnay kimondottan személynévként szerepel, akkor a kötőjeles forma is elfogadott.