Április 11-én volt a magyar költészet napja, amelyet 1964 óta minden évben József Attila születésnapján tartanak.

Amikor az 1905-ben született költő papírra vetette az Ars poetica Németh Andornak című vers első két sorát ? ?Költő vagyok ? mit érdekelne engem a költészet maga? ?, még sejtelme sem lehetett róla, hogy születése napja jó pár évtized múlva a magyar költészet napja lesz. Mint ahogy azt sem sejthette, hogy sokan fogják idézni a magyar nyelv különlegességét ecsetelő szavait; ezúttal én tolmácsolom az elgondolkodtató mondatokat.

?Nyelvünk ízei gazdagon kiforrtak. A magyar szóból finom műszer lett, zajtalan sebességű gép, mellyel a mérnöki elme könnyedén alakíthatja fogalmait. De a lélek homályos vidékeit is lágyan kiemeli mélyeiből költőink ihlete. Nyelvünkkel megmintázhatjuk a kővágó motorok pergő zaját s az udvar sarkában gubbasztó maroknyi szalmaszemét alig-alig zizzenő rebbenését. Egyszóval nyelvünk ősi és modern, erdei, mezei és városi, ázsiai és európai.?

Noha április 11-én többnyire József Attiláról beszélünk, nem feledkezhetünk meg Márai Sándorról, aki 1900. április 11-én látta meg a napvilágot. A kassai születésű író, költő és újságíró az 1930-as években korának egyik legismertebb és legnépszerűbb szerzője volt, de miután 1948-ban elhagyta a hazáját, műveit kiiktatták a magyar irodalmi életből. Az 1980-as években megpróbálták hazacsalogatni, ám ő nem adta be a derekát, sőt könyveinek kiadását sem engedélyezte. 1989-ben bekövetkezett halála után kezdték el munkáit újra megjelentetni Magyarországon, 1990-ben pedig posztumusz Kossuth-díjat kapott, majd az azt követő években hat filmet is készítettek a regényei alapján.

Márai mondta, hogy ?az emigráns, mint az űrhajós, megtudja, hogy nincs fix pont, ahol megkapaszkodjon. Egyformán otthon van az otthonosságban és az otthontalanságban?. Ugyancsak az ő nevéhez fűződik egy másik idézet, miszerint ?Az irodalom legyen hűséges önmagához, törvényeihez, légköréhez, ételeihez, italaihoz, életmódjához, s mindahhoz, ami kell hozzá, hogy az embernek néha eszébe jusson valami, ami másnak még nem jutott eszébe, s aztán tökéletes művészi formában ki is tudja fejezni azt.?

A mai rész vége felé közeledve visszakanyarodnék a magyar költészet napjához, amely a Magyar Írószövetség szerint az elmúlt évtizedek során jelentősen hozzájárult a magyar verskultúra fejlődéséhez. És hogy mit jelent a költészet? A Magyar értelmező kéziszótár szerint ?az irodalomnak a költői műveket magában foglaló ága?. Ötvennégy éve minden év április 11-én színes kulturális programmal ünneplik a költészetet, többek között előadásokat, felolvasásokat, szavalóversenyeket tartanak. A rendezvényeken klasszikus és kortárs költők versei is elhangzanak, nemegyszer diákok vagy éppen ma is élő szerzők olvassák fel a költeményeket.

Az összefoglalót egy Arany János-idézettel zárom, aki így vallott a költészetről:

?Mi a tűzhely rideg háznak,
Mi a fészek kis madárnak,
Mi a harmat szomjú gyepre,
Mi a balzsam égő sebre;
Mi a lámpa sötét éjben,
Mi az árnyék forró délben,
S mire nincs szó, nincsen képzet:
Az vagy nekem, oh költészet!?