A Bukaresti Nemzeti Színházban nemrég Egérfogó-ba kerültünk. Megmondták nyíltan: csak akkor hagyhatjuk el a termet, ha nem áruljuk el senkinek, hogy ki a gyilkos. Dehát ez nem is állt módunkban ? mert az egész előadás alatt csak célozgattak rá, de nem mondták meg soha. A színpadon valamennyi szereplő gyanúsítható volt ? s vajon a nézőtéren ülők is? Egy személyt, az áldozatot kivéve ? az idős hölgyet, aki hajdan, bírónőként, ítéletével ugyancsak hozzájárult egy tragédiához. És ha igaz, ezt a tragédiát bosszulta meg most valaki. Talán a detektív? ? akinek szintén köze volt a hajdani áldozathoz. Ki tudja? Bár erre vall minden jel! ? csupán a vallomás hiányzik. De meddig? Tehát, valójában nincs mit elárulnunk. Mehetünk haza, nyugodtan. Szórakoztunk, és ennyi. Az előadás nem terhel bennünket további gonddal. Jól is teszi, mondhatná bárki a mai világban?
Agatha Christie művét ? az Egérfogó-t ? világszerte mintegy kettő milliárd ember ismerhette meg. Igen, jól hallották: 2 milliárd olvasója volt a darab alapjául szolgáló könyvnek ? Agatha Christie ugyanis detektívregényként is megírta az Egérfogó-t. A darab pedig hatvan évig állandóan ? minden este ? műsoron volt Londonban. 27 ezer előadást ért meg, 10 millió fizető nézővel, és 400 színészre volt szükség, hogy ilyen sokszor előadhassák. Játszott benne az angol színjátszás színe-java. Az előadást figyelemre méltatta II. Erzsébet királynő is, nem beszélve Winston Churchillről, meg a többi angol előkelőségről. És két filmet is készítettek az Egérfogó-ból ? de nem az angolok, hanem a szovjetek és a bengáliak. Biztos, ezzel a jó sztorival, amelyre sokan ráharapnak, ezzel akarták leleplezni a kapitalistákat, illetve a gyarmatosítókat ? és lehet, hogy bevált a számításuk.
A Bukaresti Nemzeti Színház előadását egy fiatal zsidó rendező ? Erwin ?im?ensohn ? állította színre. S a bírónőt, az áldozatot Simona Bondoc alakítja, aki 1955 óta, tehát több mint 60 éve! ? játszik a Bukaresti Nemzeti Színházban. És az egész előadásból az ő jelenléte a legsúlyosabb, a legemlékezetesebb. Még megemlíteném Tomi Cristint is ? a műkedvelő rendőrt, aki a darab szereplőit vallatta, és elég vidámra, olykor nevetségesre sikeredett ez a vallatás. Talán azért is, hogy eloszlassa a gyanút az igazi gyilkos kilétét illetően. Vagyis gondolt ránk, nézőkre is, hogy nyugodtan mehessük haza, kiengedjenek bennünket a színházból…
Különben ez a titka a darab átütő sikerének ? hogy szórakozni hív, kezünkbe adja a megoldást. Magunk is rájöhetünk mindenre, amire egy detektív rájön. S ha ez nem elég, akkor olvassuk el a könyvet.