Az éjszaka későn feküdtem le, és nem véletlenül: vártam hogy teljenek az órák, kiváncsi voltam a spanyol hatóságok által kiírt, tegnapi katalán parlamenti választásoknak azokra az eredményeire, amelyekkel az elkövetkező napokban, hetekben, a legkülönbözőbb összefüggésekben még gyakran találkozunk valamenyien. És hogy stílszerű legyek, előkotortam a könyveim közül Orwel: Hódolat Katalóniának című munkáját, illetve azokat a leveleit, amelyek csupán angol kiadásban jelentek meg és részben ugyanezeket az éveket ölelik fel, tehát a spanyol polgárháború időszakát, azoknak a politikai villongásoknak és véres csatáknak a hónapjait, amelyekben az Angliából Barcelonába utazott Orwell is részt vett. Mifelénk akár a magyar, akár a román köztudatban leginkább a nemzetközi kommunista brigádokban harcolók nevei maradtak fent, Lukács tábornokról, vagyis az író Zalka Mátéről még film is készült, és huszonnyolc esztendővel ezelőtt, a romániai forradalom és rendszerváltás napjaiban pedig meglehetősen sokat beszéltek arról, hogy az ifjú forradalmár, a leendő miniszterelnök, Petre Roman édesapja, Walter Roman is ugyancsak a Franco-ellenes harcokban vállalt jelentős szerepet. Orwell azonban nem ezekben a katonai alakulatokban küzdött a fasizmus ellen, hanem egy másik marxista csoportosulás vette a szárnyai alá, amelyet a nemzetközi kommunista mozgalom a sztálini ideológiától elhajlónak, trockistának tekintett, és ügynökei révén megpróbált mihamarabb leszámolni a tagjaival. Voltaképpen oda akarok kilyukadni, hogy a katalán helyzet már akkor sem volt egyszerű, nem csupán két nagy áramlat viaskodott egymással, hanem az anarchistáktól a polgári demokratákon át a világforradalmárokig számos ideológia lépett a küzdőtérre. És akárcsak akkor, ma sem szélsőségeiben, nem fekete-fehéren, nem kizárólag függetlenség és egyben maradás tekintetében, hanem finom árnyalataiban elemezhető mindaz, ami történik. Katalónia sorsa olyannyira egyedi, hogy bármiféle felületes összehasonlítás, amely például katalán és székelyföldi párhuzamokat von, a legnagyobb jóindulattal is csak politikai amatőrizmusnak tekinthető, hogy ne nevezzük önmutogató és pótcselekvő balgaságnak.Orwell akkor még nem írta meg sem az Állatfarmot, sem az 1984-et, viszont egyértelmű, hogy regényeihez ezekben a hónapokban kapta meg az indítékot. Újságíróként rájött arra, hogy a tények egysíkú, akár kizárólag jobb-, akár kizárólag baloldali bemutatása, a hozzájuk fűzött, hasonló indíttatású értelmezések kimondottan a totalitárius rendszerek céljait szolgálják.Voltaképpen a sokszínű egyéni élettapasztalatokat is valamiféle olyan kollektív tudat részévé akarják átgyúrni, amelyet mindig a hatalmat bármi áron megszerezni és megtartani akaró vezér, vagy a körülötte levő klikk határoz meg. ? A Vezér ? írta Orwell ? nem csak a jelent, nem csupán a jövőt, hanem a múltat is a hatalmában tartja. Ha a Vezér azt mondja erről és erről az eseményről, hogy nem történt meg ? hát akkor nem történt meg. Ha a Vezér azt mondja, hogy kétszer kettő az öt ? hát kétszer kettő ezután öt lesz.? Eddig az idézet és talán a legjobban utal arra: történjen is bármi Katalóniában vagy másutt,. igyekezzünk a saját gondolkodásunkat, önálló itélőképességünket soha fel nem adni. Még akkor is, ha ez a tömegkommunikáció és a tudatmódosítás digitális változataiban egyre nehezebb és egyre bonyolultabb.
Fiatalok a jelen birtokában a jövendőt kémlelve
„Fiatalok! Tiétek a jövő! Régebben úgy volt, hogy a miénk lesz.” Bizonyára sokan ismerik Sándor György humoristának ezt a szomorúan szellemes mondását. Milyen igaz!
Tovább...Üzenet jelennek, jövőnek
Fejedelmek aranya. Uralkodói reprezentáció Erdélyben ez a címe annak az igen látványos, több termet megtöltő tárlatnak, amelyen az érdeklődők több száz korabeli pénzveret mellett kiemelkedő értéket képviselő ötvöstárgyakat és különböző díszfegyvereket is megtekinthetnek.
Tovább...Győzelmi ügyosztály
Egyik kedves barátom ötletét szeretném ehelyt közkinccsé tenni. Szerinte az RMDSZ-nek létre kellene hoznia egy győzelmi ügyosztályt. Az mégsem lehet, hogy a Szövetség csak úgy vaktában, mindenféle rendszer nélkül halmozza a diadalokat.
Tovább...A 176. év
Ma a 176. évébe lépett a Brassói Lapok. A lap története ugyanolyan hányatott sorsot mintáz, mint a brassói magyarságé. 175 éve Bem József úgy döntött, hogy három nyelven indít újságot Brassóban, elsősorban azért, hogy olyan információkat juttasson el a város lakosságához, amelyek az ő látásmódját tükrözik.
Tovább...