Soros Györgyöt, ha nem volna, a mai antidemokratikus rezsimeknek sürgősen ki kéne találniuk. Minden jel arra vall ugyanis, hogy poszt-posztmodern társadalmaink ? az Umberto Echo-i új középkor jegyében ? képtelenek bűnbakok nélkül megalapozni társadalmaik stabilitását.

A spanyol sajtó a katalán kiválási szándékokat kommentálva egyhangúlag Soros Györgyöt teszi felelőssé. Ő az, aki sátáni eszméivel a katalánokat fellázította. Hogy miként lenne összeegyeztethető Sorosnak az Európai Unió föderalizálására tett erőfeszítése és Katalónia Európáról való leválasztása, még a magyar baloldal által előszeretettel demonizált (sőt némely demokraták által lámpavasra szánt) Bayer Zsolt szerint is megfoghatatlan. Mert Bayer Zsolt jobboldali ugyan, de e ?bűnét? időnként tárgyilagossággal és gondolati következetességgel is képes kompenzálni.

Mellesleg Sorosnak a makedón belügyekbe való beavatkozásai (bár a magyar média ezt is valami gaztettként regisztrálja) a makedóniai albán kisebbség nyelvi és kulturális jogainak védelmét célozzák. Az albánok mellesleg ugyanazt szeretnék elérni, amit mi, romániai magyarok (a magunk 6 százalékával is) szeretnénk, hogy nyelvünk legyen legalább helyi hivatalos nyelv, hogy nemzetei szimbólumainkat szabadon használhassuk. Persze a makadóniai albánok nálunk jóval többen vannak (arányszám szerint közel fele-fele, s Koszovó katalóniai standardok szerint illegitim függetlenítésével, azaz a nemzetközi közösség fenntartás nélküli támogatásával a hátuk mögött) nem pusztán szimbólumaik nyilvános használatára törekszenek, de azt is megkövetelnék, hogy ezek a szimbólumok a makedón nemzeti jelképek mellet a makedón állami zászlóra is felkerüljenek.

A Soros által támogatott szocialisták és NOG-ók a makedónai illegális bevándorlást is helyeslik. Mellesleg az, hogy a mai makedónai albánok zöme is a szerb terror elől menekült Makedóniába, már kényesebb kérdés. Ők ugyanúgy átérzik az afrikai menekültek helyzetét, mint a Lengyelországból és Csehszlovákiából, Magyarországról (s évtizedekkel később ? végső fokon ? kies hazánkból is) elüldözött több millió német. Ez, ha az előbb-utóbb kisebbségbe kerülő makedónok kisebbségi jogait is hasonló törvények fogják garantálni, rendben is volna.

Sorossal én sem mindenben érthetek egyet. Úgy vélem, csak a tényleges menekültek, azaz a migránsok csak egy töredéke tarthat számot menekülti státusra. A gazdasági menekültek befogadása csakis opcionális lehet, ezekről az egyes államok dönthetnek gazdasági szükségleteiknek megfelelően.

De Soros is csak egy ember, akinek elvei vannak. Igaz, ezek mögé az elvek mögé egyedülállóan sok pénzt képes állítani. De ez semmiképpen sem ok arra, hogy demonizáljuk. Sőt, a bevándorlás kérdése az a kérdés, melyet akár Soros pénzén a pro és kontra érvek (azaz az ellenfelek érveinek) felvonultatásával is meg kell, mert meg lehet vitatni. A modern világ igazi tragédiája, hogy ez nem történik meg. Mindenki a saját rögeszméit igyekszik tűzzel-vassal ráerőszakolni a másikra.

Nos, ez az a kérdés, melyben Soros módszerei ellen is lehetnek kifogásaink. Soros a demokrácia, az emberiesség, a pluralizmus híve, ennek ellenére mintha maga is mereven meg lenne győződve saját kizárólagos igazságairól. Pedig ilyenek (nem csak az ő esetében) nincsenek. Az adott pillanatban teljesnek minősíthető igazság (mely mégiscsak létezik) mindig részigazságokból áll össze. Főként a politikában. Erről szól a demokratikus jogállam.

De ami még súlyosabban esik a latba, az Soros következetlensége. Nem világos, hogy Soros milyen alapon tesz különbséget a makedóniai albán kisebbség közösségi jogai, azaz az albán nyelv államnyelvvé tétele és az albánok nemzeti szimbólumainak használata és az ukrajnai orosz, magyar, román, görög kisebbségének nyelvi egyenjogúságra támasztott igényei közt. A határon túli magyarság jogigényeiről nem is beszélve. Annál is inkább, mert az utóbbi jogigény felvállalásával ki is foghatná a szelet (de legalábbis annak a nagyobbik részét) a nacionalistának aposztrofált Orbán-kurzus vitorlájából. Tényleg nem értem, mért nem teszi? Hisz ezeket a vonatkozásokat (kétségtelenül létező) magyar identitása birtokában könnyűszerrel és tájékozottan figyelembe vehetné. Az, hogy Orbán Viktorra ? számos vonatkozásban joggal ? haragszik, a magyarországi (sajnos ismét csak nem teljesen megalapozatlan, de sokszor már hányingerkeltő) Soros-fóbia ismeretében érthető. De józan politikai-kulturális megfontolásokkal sajnos indokolhatatlan. (Még akkor is, ha mindannyian emberek vagyunk ? a magunk hiúságaival, érzékenységeivel, bosszúszomjaival.)

A dolog annál is problematikusabb, hogy Soros ?gazdasági hatalma birtokában ? azon kényszerpályák, előítéletek, kicsinyességek zömén, melyek bennünket, közembereket harapófogóban tartanak, szuverén módon felülemelkedhet.

Sajnos, nem mindig ezt teszi. Legtöbbször a bűnbak-státus szuverén semmibevételével azokat a hatalmakat szolgálja, melyeket szíve szerint aláásna.

Ez a paradox helyzet emberbaráti erőfeszítéseinek jelentős részét sajnálatos zátonyra futtathatja. S nem annyira a pillanat, mint inkább a történelem perspektívájában.