Nem túl sok figyelmet kapott a hazai magyar sajtóban az a felvetés, hogy Angela Merkel keserves győzelmének hatására milyen utat vesz Európa. A németországi választások ugyanis legalább annyira szóltak Európa jövőjéről, mint a Németországéról. Az pedig, hogy Emanuel Macron francia köztársasági elnöknek a párizsi Sorbonne Egyetemen elmondott keddi beszédéről, amelyben az EU-t alapjaiban átalakító elképzeléseit vázolta, úgyszólván szó se essék: több mint tünet-, egyenesen jelzésértékű.

Az persze jogosan okozott sok helyen aggodalmat, hogy ? először a világháború után ? kétszámjegyű szavazataránnyal bejutott a parlamentbe a szélsőjobb alakulat, amely a migránsellenességet meglovagolva elsősorban Merkel konzervatív táborától vett el szavazatokat. Vajon indokolt-e az ijedelem? Természetesen igen, de azért emlékszünk a Nagy-Románia Párt húsz évvel ezelőtti előtörésére (tizenhárom százalékra kúszott fel, 2000-ben pedig húsz százalékra, a vécék tudora bejutott az államelnök-választás döntőjébe), hogy utána felszámolódjék. És ott van a Jobbik példája is ? amelytől a mai kormánypártok már sok mindenben jobbra helyezkednek el…

Találóan fogalmazza meg a jelen európai tapasztalatát egy újságcikk címe: ?Kísértetiesen egyformán szavaznak az emberek Nyugaton?. S valóban, a másik két uniós tagországban, ahol idén választásokat tartottak, Franciaországban és Hollandiában a szélsőjobb hajszálra ugyanolyan eredményt, 13 százalékot ért el! Ezek az alakulatok a nagyhangú radikalizmusukkal, cirkuszolásukkal sok botrányt okoznak, olykor megnehezítik a kormánykoalíciók felállását ? ám szövetségesül őket egyik oldal sem választja, a a pókerből kölcsönzött kifejezéssel politikailag ?holt kezet? jelentenek. A populisták mindig találnak ürügyet, hogy ? nem a megoldásra, hanem a viszályra, konfliktuskeresésre, hisztériakeltésre összpontosítva ?egy-egy reális vagy kitalált fenyegetésből, veszélyből választási hasznot húzzanak, de ha a behatárolt fő témájuk megoldódik, aktualitását veszti, miután elérik a csúcsot, rendszerint kipukkannak.

Ennél a jelenségnél fontosabb a francia köztársasági elnök kísérlete az új Európa létrehozására, amelynek vázlatos tervét a németországi eredményhirdetés másnapján meghirdette. Elképzelései ? különösen egybeolvasva az Európa Bizottság elnökének idei értékelőjével, jövőképével ? akár felforgatóknak is nevezhetők, és már a közeljövő eldönti, hogy jó vagy rossz értelemben. Mindenképpen egy nagyívű kísérletről van szó, annak a két országnak az összehangolt akciójáról, amely két ország az Európai Unió alapító atyáit adta, megváltoztatva a történelem irányát. Mint Macron mondta, az Európai Uniónak ?vissza kell térnie az alapítók bátor lendületéhez?, mert kezd kifutni az időből, hogy megreformálja magát, és ezzel ellensúlyozni tudja a szélsőjobb erősödését.

Emmanuel Macron közvetlen politikai célja az Európai Parlament meghódítása a 2019-es választásokon, ez egyedül, széleskörű támogatás nélkül nem megy, még Merkellel együtt sem. Nem kérdéses, hogy Németország és Franciaország az Unió haladó tagországaival az euróövezet mentén egy új, szorosabb együttműködést és európai szolidaritást fognak kialakítani. Macron tervei között szerepel, sorolom idézőjel nélkül: hogy az eurózónának közös pénzügyminisztere, költségvetése és parlamentje legyen. Ez lenne a sokszor emlegetett kétsebességes Európa, Macron kifejezésével mag-Európa egyik alapja. A másik alapja lehetne az, hogy a jelenlegi huszonnyolc helyett csak tizenöt tagból állna az Európai Bizottság. Macron beszélt a közös európai hadsereg és védelempolitika szükségességéről is, ennek keretében szerinte létre kellene hozni egy gyorsreagálású európai akciócsoportot, amely együttműködne a nemzeti hadseregekkel, továbbá egy közös európai hírszerzési akadémiát, hogy hatékonyabban tudjanak harcolni a terrorizmus ellen. A volt befektetési bankár azt is szeretné, ha ?a nagyobb európai egyenlőségért ? lenne közös uniós minimálbér, és innovatívabb lenne az európai gazdaság, ha az európai államok adópolitikáját összehangolnák, és megadóztatnának olyan nagy techcégeket is, mint az Apple és a Facebook.

[A menekültekkel kapcsolatban Macron azt mondta, szeretné, ha Európa olyan hely lenne, ahol otthonra találnak azok, akik az életüket kockáztatják, hogy ide jöjjenek. Támogatná a közös menekültkérelmi rendszert és a közös menekültügyi hatóság létrehozását, és szeretné, ha közös európai dokumentumokkal lehetne igazolni a személyazonosságot.]

Részletezés nélkül is látható, hogy jóval többről van szó, mint vízióról: inkább amolyan programról, amely finomításra és véglegesítésre vár. A magyar kormány számára ez a terv, még ha megvalósítása csak részlegesen sikerül is: maga a provokáció. Az imára való felszólítás Angela Merkel győzelméért, két évvel a kiátkozása után, nem egyéb, mint a kétségbeesett tanácstalanság groteszk megnyilvánulása. Ezért hallgat el a magyarországi és az erdélyi kormányhű sajtó minden olyan eredményt, fejleményt, amely abba az irányba mutat, hogy a félév múlva tartandó magyarországi választások tétje abban az egyszerű kérdésben fogalmazható meg: Orbán vagy Európa?