Valami készül ? mondanám nagyot szippantva a világhangulatból, ha nem tudnám, hogy ez úgy általánosan mekkora közhely. Hiszen valami mindig készül. Az anekdota Pista bácsija is ugye minden reggel kiállt a tornácra, kémlelte egy ideig az eget, majd azt mondta: ? Ma vagy esni fog, vagy nem; tisztelték is a szomszédok, hiszen mindig bejött neki… Úgyhogy fogjuk konkrétabbra!
Valami készül ? mondanám az észak-koreai pszichopata diktátor országának atomkísérleteire gondolva, amelyek olyan groteszk helyzetet teremtenek, amelyre nehéz racionális megoldást találni, hát még egy olyan embernek, ?a világ urára gondolok, aki nem kimondottan a racionális ítélőképességéről híres. Ilyenkor jutnak az ember és a politikusok eszébe olyan kifejezések, hogy Damoklész kardja, a háború szikrája és a többi, amitől a közembert kitöri a frász. Még jó, hogy nem nálunk van ez a balhé, hanem ott messze, a ferdeszeműeknél ? mondja a taxisofőr, miközben a kórházba visz. (Ahol szintén valami készül, de nem akarom magánügyeimmel terhelni alkalmi vezetőmnek a világ dolgaiért önként vállalt felelősségét.)
Valami készül Európában is, kétségtelenül, túl a Brexiten, amelyről annyit brekegtünk, hogy már unjuk, s a legérdekesebb benne az, hogy vajon haza kell-e jönniük onnan gazdasági bevándorló fiataljainknak. Mindenesetre, ha akkor jönnek haza, amikor itthon, Kelet-Európában már méltó körülmények fogadják őket ? akkor az jó sokára lesz.
A feszült várakozás és a sebességváltós terveket meg az eurót illető tippek különben már nem sokáig tartanak, csak szeptember 24-ikéig, amikor Németországban a szövetségi parlamenti választások nyomán újabb mandátumot nyer Angela Merkel kancellár. Utána az M&M, értsd a Merkel-Macron német-francia duó a tettek mezejére lép (aláaknázott mező, de az aknákat ők helyezik el, úgyhogy minden oké), és a vén kontinens olyannyira tovább egységesül, hogy végül a kétharmada ki is marad belőle.
Merkel a választási tévévitában legutóbb megindokolta, miért kellett 2015-ben befogadnia Magyarországról a menekülteket, elkerülve e harcias uniós tagállam humanitárius válságát; a magyar hála eredeti kifejezéséről szót sem ejtett.
A tegnapi nap nagy híre is menekültes: az Európai Unió Bírósága elutasította a magyar és a szlovák kormány keresetét a szíriai, iraki és eritreai menedékkérők szükséghelyzeti áthelyezése ügyében. Eldőlt hát a kvótaper is, a bíróság sorra megcáfolta a két felperes tagország érveit, eljárási, szövegezési és politikai kifogásait. Önmagában a kvótaper elvesztése nem nagy ügy, de persze sokkal rosszabb, mintha megnyerték volna; feltételezhető, hogy amennyiben az Orbán-kormány e jogi kudarc után is ellenáll a Magyarországra jutó 1294 menedékkérő elhelyezésének, maradék támogatottságát is elveszíti saját pártcsaládjában és uniós partnerei körében. Mindenesetre Szijjártó Péter külügyminiszter a biztonság kedvéért beígérte, hogy a harc ?csak most kezdődik?; a szlovák kollégája pedig azt, hogy ők nem harcolnak. Ugyanakkor, eme luxemburgi ítélethozatallal párhuzamosan, kötelezettségszegési eljárás is zajlik Magyarország, Csehország és Lengyelország ellen, amiért szabotálják a 160 ezer menedékkérő EU-n belüli elosztását előíró jogszabályokat. Újabb bírósági elmarasztalás készül?
Tegyük hozzá, szintén a globális menekültügy kezelése vonatkozásában, hogy az Egyesült Államok tizenöt szövetségi állama és a főváros, Washington DC pert indít Donald Trump elnök ellen a bevándorló fiatalokat a kitoloncolástól védő program megszüntetése miatt. Úgy látszik, a ?gyökeres? megoldások és a gyűlölet helyett végül csak kialakul valamilyen globális modus vivendi a menekültekkel, bevándorlókkal…
Valami készül Romániában is, de itt végképp nem tudjuk, hogy mi. Míg Magyarország egy erősen központosított, tekintélyelvű állam, hogy ne nevezzük tekintélyuralminak, Románia ?etnikai homogenitásában? maga a szétszórtság, mindenfajta tekintély felszámolása. Itt a tényleges hatalom valahol titkos helyen, talán egy felhőben leledzik, és főleg olyankor nyilvánul meg, amikor szét kell verni valamit. De kétségtelen, hogy DNA-országban is készül valami, csak még a felhőben sem tudják, hogy mi.
Áttekintésem úgy teljes, ha a mindennapi élet közelségéből is merítek hozzá. És mivel itt nem lehet tétovázni meg körülnírni a dolgokat, határozottan rákérdezek: mi készül a konyhában? A kedves asszony, akit jó anyánktól örököltünk szakácsművészként és nagybecsű tanácsosként, határozottan válaszol: finom marhahúsleves (jujj, bőnyével? bőnyével is, velővel is!), másodiknak pedig rakott krumpli és töltött paprika, alternatíve.
A nyugodt boldogság titka az élet apró örömeiben rejlik.