Az Osonó közleményében olvastam: ?Az Osonó Színházműhely a Sepsiszentgyörgyi Művészeti és Népiskolával közösen augusztus 7 és 11 között szervezte meg az Interetnikai Drámatábort, amelyben 14 román és magyar fiatal vett részt Temesvárról, Lugosról, Szebenből, Erzsébetvárosból, Marosvásárhelyről, Csíkszeredából, Sepsiszentgyörgyről és Kovászna megye több településéről. /?/ a tábor célja annak a lehetőségnek a megteremtése volt, amelyben a dráma- és csapatjátékok, személyiségfejlesztő és önismereti gyakorlatok segítségével a két nemzet fiataljai közelebb kerülhettek egymáshoz, megismerhették egymást és felfedezhették a közös alkotás örömét. A színház /?/ nagyszerű eszköznek bizonyult az előítéletek leküzdésére, egymás elfogadására és a közös kapcsolódási pontok megtalálására.?

Hogy ez így volt, azt bizonyítják a résztvevők nyilatkozatai is. Három román diák véleményéből idéznénk:

Maria Bujancă, 18 éves, Temesvárról: ?nem számít az, hogy románok vagy magyarok vagyunk, hanem az, hogy a nemzetiségen túl kik is vagyunk mi tulajdonképpen?.

Teona Moga, 16 éves, Nagyszebenből: ?Lehetőségem volt arra, hogy /?/ csodálatos embereket ismerjek meg, függetlenül attól, hogy románok vagy magyarok; és mindezeken túl lehetőséget kaptam önmagam megismerésére.?

Andrea Lup, 18 éves, Erzsébetvárosból pedig azt vallja: ?hálás vagyok ezért a lelki megtisztulásért, /?/ a műhelyfoglalkozások által valódi katarzist élt meg a lelkem és az elmém?.

Hogy mire nem képes a Színház! Letörölheti az emberekről mindazt a szennyet, amivel a politika, a nevelés és az áldatlan hagyományok beborítják. Erre érdemes odafigyelni!

Persze nem kell átesni a ló túlsó oldalára. Mert a legfőbb érték az emberség ? ez nyilvánvaló. De a nemzet sem semmi! Óriási dolgokra képes, ha alkotó közösségként működik, és borzalmas tragédiákat okozhat, ha a nacionalista ideológia ? a nacionalizmus, a nemzeti kivagyiság ? vágányán halad!  A nacionalizmus nem más, mint gyűlöletkeltés és a hátrányos megkülönböztetés, a diszkrimináció művelése. Tanúsíthatjuk ezt mi is ? ezt kaptuk a román nacionalistáktól -, miként ezt nyújtották a mi nacionalistáink is a Kárpát-medencében. Tehát itt az ideje megszüntetni. És az idézett román gyermekeknél, a Sepsiszentgyörgyön drámatáborozó 14 román és magyar fiatal esetében sikerült kiiktatni a nacionalizmust? legalábbis amíg a táborozás hatása tart. De a hatás akkor lehet tartós, ha érvényesülni segítjük a valóságos nemzeti értéket is ? a nemzet alkotó képességként való működését.

A Színházban, úgy látszik, ez megoldható. De mi lesz a többi területen? A politikusok a parlamenti nagy színházban például műkedvelőkként is rosszak. Rendezzenek számukra is interetnikai drámatábort? Hogy szabaduljanak meg a sok gyűlölettől, képmutatástól, szennytől? Hogy tisztuljon meg nekik is a lelkük? És a gyűlöletbeszédet propagáló tanároké, pópáké, egyéb szónokoké? Az hogy tisztul meg? Velük mi lesz?

Uram Színház, segíts!