Egyszer a Calvineumban ? egy pénteki találkozón ? ez volt a téma, mármint a bukaresti magyarok elrománosodása. És akkor, a szokásos nemzeti siránkozás és értetlenség hallatán felvetettem: azért meg kellene nézni azt is, hogy a magyarokkal szembeni ellenséges légkörön kívül tulajdonképpen mi ennek a jelenségnek az igazi oka. S elmondtam, hogy én miért nem románosodtam el Bukarestben.Hát azért, például, mert magyar újságíró lévén, állandóan magyar környezetben dolgoztam. Nem szorultam román kollégák, főnökök, családtagok ? egyáltalán román befolyásos emberek ? kegyére ahhoz, hogy érvényesüljek. De a bukaresti magyarok zöme nincs ilyen szerencsés helyzetben. És ha már az elrománosodásukról siránkozunk, akkor nézzük meg azt is: mit tehetnénk, hogy a bukaresti magyarok magyarként is otthon érezzék magukat. Mert, mint megfigyeltem, ha egy magyar színtársulat elmerészkedett Bukarestbe, abszolút teltház volt ? vagyis a bukaresti magyarok bármennyire is románosodnak, mégiscsak szeretik a magyar szót. Templomba is járnak elég sokan, a magyar nyelvű szertartásokra.

Kezembe került Hencz Hilda két új könyve: a Magyar Bukarest magyar nyelvű kiadása, és legutóbbi munkája, a Persona non grata. Ezekből megtudhatjuk, hogy a harmincas években, amikor Bukarestet tartották Budapest után a legnagyobb magyar városnak, bizony csak harmincezren ha voltunk a román fővárosban. A hivatalos statisztika ? amely nem tükrözi a teljes valóságot, pontosan az identitásukat letagadó vagy elhallgató magyarok miatt ? csupán 24 052 magyart tart nyilván Bukarestben. Több mint kétszer ennyi ? 69 885 ? volt a bukaresti zsidók száma. Ők nem tagadták le, vagy nem rejtették el identitásukat? Egyrészt: még nem volt rá szükség. Másrészt: más helyzetben voltak. Nem cselédleányként, nem kétkezi munkásként kerültek Bukarestbe, mint a magyarok zöme. Hanem üzletemberek voltak, pénz volt a zsebükben? De a művészeknek, értelmiségieknek is, sőt még a sportolóknak is rejteniük kellett identitásukat, ha érvényesülni akartak. Lásd Nadia Comăneci-et, aki gyermekkorában még Kemenes Ilona volt, vagy Sătmăreanut ? hogy mást most ne említsünk. De Bács Lajos zeneszerző és karmester is rákényszerült arra, hogy Ludovic Baci-ként szerepeljen.

Hencz Hilda lelkiismeretesen utána járt és feltárta a rejtőzködő bukaresti magyar személyiségek származását. Utána nézett még egyes tárgyak eredetének is. Magyar alkotta például a román királyi címert, s a Mitropolia nagy harangját is magyar készítette ? műve egyike volt Európa legnagyobb harangjainak.

Mikor jön el végre az az idő, amikor mindenki zavartalanul választhat hivatást magának, és legjobb tudása szerint gyakorolhatja azt ? rejtőzködés nélkül? Anélkül, hogy titkolnia kellene nemzetiségét? Ez a kérdés nemcsak Bukarestre vagy Romániára érvényes ? Európa szerte. De ne is várjuk a politikusoktól, akik a nemzeti gyűlöletből, uszításból élnek, hogy ezt megválaszolják. Tisztelet a kivételnek, de nagyon kevés van belőle. A legtöbb politikus nem patrióta, hanem nacionalista.