A férfiak és nők közti egyenjogúság a felvilágosodás óta eltelt évszázadok erőfeszítései ellenére is meglehetősen vontatottan halad. Szakemberek számításai szerint még legalább 170 esztendőre lenne szükség ahhoz, hogy a nők társadalmi-gazdasági életben játszott szerepe, s nem utolsó sorban azonos munkáért járó javadalmazása minden szempontból azonossá válhasson a férfiakéval.

Máris mutatkozik azonban két katasztrofálisnak tűnő ?eredmény?. A nyugati civilizáció államaiban szocializált (azaz ?emancipált?) nők mind kevésbé hajlandóak gyereket szülni. Merthogy a testükkel csakis ők maguk rendelkezhetnek. S azt bizony kellemesebb egyéb célokra felhasználni. Hogy azok a nők, akik megszülték őket, pusztán azért, hogy ők megszülethessenek, lemondtak erről a jogról, mintha nemigen gondolkodtatná el őket. Merthogy manapság evidencia: a múltat illik elfelejteni, s a jövővel szemben sincs semmiféle kötelezettségünk. Csakis a jelennek van jelentősége. Az önnön egyszeriségének öntudatától megrészegült individuum nem ismer sem Istent, sem embert. Az ő egyetlen élete a kezdet és a vég. Sem őelőtte nem volt semmi, sem őutána nem lesz. Elméjében a ?por és hamu? középkori szófordulata is eredeti értelméből kiforgatva köszön vissza.

Csakhogy minden jel arra vall, hogy ez a részegítő öntudat korántsem elég a részegséghez.

Tim Slate, az Amerikai Egyesült Államok New South Wales-i egyetemének kutatója, amint arról a Spectrum című internetes lap beszámol, az általa vezetett kutatócsoport élén a világ 36 országában végzett vizsgálatokat. Négymillió férfi és nő életútját követte végig 1891-től 2001-ig. Az ?eredmény?: a nők az alkoholfogyasztás tekintetében mára gyakorlatilag utolérték a férfiakat. 1900 táján annak valószínűsége, hogy egy férfi iszákossá válik, még mindig 2,2-ször volt nagyobb, mint a nők esetében. És ha tényleg iszákossá váltak, a férfiak mértéktelenül több alkoholt is öntöttek magukba, mint a nők. Ekkor még 3,6-szor volt valószínűbb, hogy inkább egy férfi issza a halálba magát, mint egy asszony.

Az 1900-as évek végére ez az arány 1,1-szeresére csökkent. Egyrészt azért, mert a férfiak esetében a végzetes alkoholizmus valószínűsége is 30%-al ritkábbá vált. Másrészt azért, mert a nők esetében a valószínűség 1977 (azaz a női ?emancipáció? felgyorsulása óta) folyamatosan növekszik.

A női alkoholfogyasztás megugrását a legmegbízhatóbb mérce, a reklám is pontosan jelzi. Merthogy ott nincs sumákolás, politikai korrektség, emberjogi megfontolás, csupán egyetlen mindenható valóság van, a pénz. Az alkoholt ?népszerűsítő? reklámok zöme ma már a nőket tekinti a ?legmegbízhatóbb? célcsoportnak. Sapienti sat.

A férfiak, mint már említettem, kezdenek jobban vigyázni az egészségükre, kevesebbet és talán megfontoltabban isznak. Természetesen össztársadalmi átlagban. Két ellentétes trend érvényesül tehát, a férfiak józanodnak, a nők egy része pedig mintha mind inkább elveszítené az eszét.

S az is sejthető, hogy miért. A nők, akiket a modern világ a férfiakkal való lélekölő konkurenciára kényszerít, sokkal inkább ki vannak téve a stressznek. Nem azért, mert kevésbé intelligensek vagy teherbíróbbak lennének, mint a férfiak ? ez akár fordítva is lehet ?, hanem azért, mert a továbbra is agresszív férfivilágban nem lelik, mert nem lelhetik a helyüket. Olyan szerepeket kell eljátszaniuk, melyeket a természet nem feltétlenül rájuk szabott. Nem nő, hanem valamiféle férfi gyanánt kell kibontakoztatniuk ?személyiségüket?.

S mert ez a feladat csak kevesüknek sikerülhet ? evidencia, hogy vannak férfias nők és nőies férfiak is ?, a nőies nők ebben a világban nehezen feldolgozható frusztrációkra vannak ítélve. Elkerülhetetlen kudarcaik elől az alkoholba menekülnek?

Úgy tűnik, régen itt lenne az ideje, hogy a poszt-posztmodern világ félig sem gondolt ?gondolatait? megpróbáljuk végre végiggondolni.  A nők és (mert minket, férfiakat is ők szülnek), nem utolsó sorban a férfiak érdekében.

A férfiak valamikor egymás társaságában illogattak, vagy éppenséggel vedeltek, ma már főként nőkkel együtt teszik. A mámorból pedig, ha szisztematikussá válik, aligha van kiút, hiszen a felek egymást taszigálják a gödörbe.

 A nőket valamikor az anyaság gyönyöre is képes volt megrészegíteni, manapság gyakorta a részegség mámora teszi lehetetlenné, hogy egyáltalán anyákká váljanak.

Ez pedig sajnos a vég. Az alkoholista férfi katasztrófa volt, és továbbra is az. A nők esetében azonban nem maga a részegség a katasztrófa, hanem főként az, ami mögötte van. Ebbe ugyanis nem néhány nő, hanem a teljes nyugati kultúra pusztulhat bele.

A civilizációért talán nem is lenne kár?