Immár hivatalossá vált az, ami évek óta sejthető volt, az RMDSZ befutó helye(ke)t biztosít az MPP-nek jelöltlistáin az idei parlamenti választásokon. Ezzel az MPP tulajdonképpen lemondott arról, hogy választási alternatívát kínáljon a Szövetséggel szemben (élek a gyanúperrel, hogy kezdettől fogva nem ez volt a célja), ugyanakkor nem olvad be az RMDSZ-be, megőrzi ? ameddig a párttörvény ezt megengedi neki ? önálló politikai entitását.
A hazai politikában nem előzménytelen és nem is ritka az ilyesmi, amikor egy párt, amelyik gyakorlatilag sohasem vesz részt a választásokon ? s vélhetően nem is tudná megszerezni a parlamenti küszöb eléréséhez szükséges szavazatszámot ? folyamatosan jelen van a törvényhozásban, mindig egy nagy párt oldalvizén, azaz koalíciós partnerként, gondoljunk csak a Konzervatív Párt, vagy a Nemzeti Szövetség Románia Haladásáért pártjának konjunktúrákat meglovagoló ügyködéseire, gyakori pálfordulásaira. Szerencsés esetben ezek a pártok a mérleg nyelvének a szerepét is játszhatják, királycsinálókként pedig parlamenti részarányuknál is nagyobb befolyásra tehetnek szert ? ismétlem, gyakorlatilag társadalmi legitimáció nélkül.
A jelenség etikai minősítésétől eltekintenék, annak elemzése ugyanis, hogy miféle ideológiai szilárdsága, jövőkép-alkotó képessége lehet annak a pártnak, amelyik hol a jobb, hol a baloldalon tűnik fel és kizárólagos célja az, hogy háttéralkuk révén biztosítsa jelenlétét a helyi vagy az országos döntéshozatalban, csak naiv és széplelkű politikai elemzőkben indukálhat némi érzelmektől fűtött minősítést, én pedig nem ilyen vagyok.
Engem tulajdonképpen nem is az nyugtalanít, hogy mi motiválta az MPP-t, amikor azért a rongyos egy vagy két mandátumért odadobta sutba dobta a választás szabadságának lózungját autonómiástul, mindenestűl. Nyilvánvalónak tetszik, hogy őket abársonyszék érdekelte, a program meg egyáltalán. Ami inkább érdekel az, hogy mit ajánlott az MPP az RMDSZ-nek a parlamenti jelelnlétért cserébe. Szavazatokat aligha, mert olyanokat a legutóbbi két parlamenti választáson nem szerzett, merthogy nem is indult ezeken. Programot szintén nem, mert a Székelyföld autonómiájára vonatkozó politikai célkitűzés, ami egy ideig valamelyest legitimálta az MPP létét, az RMDSZ programjában is jelen van, ráadásul sokkal kidolgozottabb formában. Talán személyiségeket, akik majd a törvényhozásban hatékonyabbá tehetik a magyar érdekképviseletet. Nos, én Bíró Zsolton kívül más MPP-st nem ismerek, s azért róla sem állítható, hogy a romániai magyar politikusok sztárja lenne.
Akkor mi lehetett az, amiért az RMDSZ hajlandó feláldozni legalább egyik jelöltjét és beemelni a törvényhozásba egy vagy két olyan politikust, aki(k) eddig a riválisai voltak és semmilyen garancia nincs arra, hogy a jövőben nem lesznek szintén azok? Két magyarázat kínálkozik. Az egyik a szavazatszám maximálása: hogy még az a néhány ezer voks, amit feltételezhetően az MPP produkálna se menjen veszendőbe, talán még szükséglehet ezekre is a végelszámolásnál, hiszen az öt százalék megszerzése nem igérkezik sétagaloppnak. Itt azonban meg kell jegyezni, hogy ennek az összefogásnak az RMDSZ aktívában nem mindenki örül és itt most nemcsak a hoppon maradt jelöltről és környezetéről beszélek, hanem azokról a névtelen támogatókról, utcafelelősökről, szervezőkről, plakátragasztókról, akik elítélték az MPP pártütését, különutas politikáját és ez a kiegyezés csalódottságot, kiábrándultságot kelthet bennük, ami a távolmaradásban is kifejeződhet. A másik magyarázat az lehet, hogy a választási kampányban jól értékesíthető jelszót, vásárolt a szövetség (kissé drágán), nevezetesen azt, hogy megvalósult a magyar összefogás, vége a békétlenségnek, érdemes a teljes magyar érdekképviselet listájára szavazni. Ezt ? az egyébként tényleg jól hangzó ? retorikát azonban beárnyékolja az a tény, hogy a másik magyar zsebpárt, az EMNP viszont nem egyezett ki az RMDSZ-el ők továbbra is külön listán indulnak, nem is annyira parlamenti mandátumokért (amelyek fényévekre vannak lehetőségeiktől), mint magyarországi apanázsért.
Számomra ugyanakkor ennek a megegyezésnek a kapcsán az a legnagyobb gond, hogy sérül az RMDSZ belső demokráciája. A jelöltlistákat immár nem a ?hozzáértő, dolgozó nép okos gyülekezete? állítja össze, hanem a pártelitek, akik a népakaratot megkerülve beejtőernyőznek a listákra olyanokat, akik nem rendelkeznek társadalmi felhatalmazással. Ez pedig hosszabb távon sokkal többet árt az RMDSZ-nek, mint amennyi hasznot hozhat néhány ezer ? remélt ? MPP-s szavazat.