Kedves hallgatóim, ismét elnézést kérek, hogy megszakítom jegyzetelő kollégáim Törökországról és immár Tusványosról szóló sorozatát, és ismét messzebbre, az Amerikai Egyesült Államok elnökválasztására vetek egy futó pillantást. Egy héttel ezelőtt Donald Trumpról, a republikánus elnökjelöletről és enyhén szólva furcsa nézeteiről értekeztem, most ellenlásbasáról, Hillary Clintonról is beszélnék, természetesen kettejük összecsapása összefüggésében.

S ha már az összecsapásukról van szó, aminek a kulminációja ? megjegyzem ? még jócskán hátravan, izgalmas kampánynak nézünk elébe, nem lehet elmenni amellett tény mellett, hogy az idei amerikai elnökválasztás máris mennyire megosztotta az egész világon az embereket, és nem tudom, hogy csodálkozni kell-e rajta vagy sem: a politikusokat is. Nemrég hallottunk ugye olyan közép-kelet-európai véleményt, hogy Donald Trump talán jobb lenne elnöknek e térség szempontjából ? ami véleményem szerint nem csak ostoba, de veszélyes alternatíva.

No de vissza Amerikába, ahol zajlik a Demokrata Párt konvenciója, miután eldőlt, hogy elnökjelöltje Hillary Clinton lesz. Bevallom, nekem az egész világon az egyik legkedvencebb mai politikusom Barack Obama elnök, a kiváló szónok, akinél kiválóbb szónok már csak a felesége, Michelle. Nos, a demokrata konvención a világ első embere nem kevesebbet állított, mint azt, hogy Hillary Clinton ? aki egyáltalán nem mellesleg a párton belül négy éve ellenfele volt a jelöltségért folytatott harcban ? szóval hogy Hillary Clinton minden idők legjobban felkészült elnökjelöltje.

Nem tudom, ez az állítás összességében mennyire a környezet és az alkalom elfogult terméke, de külpolitikai vonatkozásban mindenképpen igaz. És méginkább igaz a Donald Trumppal való összevetésben, aki viszont alkalmasint minden idők legfelkészületlenebb elnökjelöltje ebből a szempontból. Persze nem egyedi jelenség, és még az amerikai elnökválasztások történetében sem példátlan, más tájakról nem is beszélve, hogy a jelöltek összevissza beszélnek kínos igyekezetükben, hogy lendületben maradva meggyőzőek legyenek. S nem ritkán ? zavaros korunkban egyre inkább ? az a populista politikus győzi meg az embereket, aki úgymond egyszerűen, közérthetően megfogalmazza: az ostobaságait. Trump badarságai ráadásul rendkívül veszélyesek. Erre mondhatják egyesek, hogy most csak keménykedik az ingatlanmágnás, nagyokat mondva (ezt is ismerjük), de majd, ha megválasztják, úgyis mást fog csinálni. Lenyűgöző érv, de én visszakérdeznék: érdemes azért megválasztani valakit, hogy mást csináljon, mint amit mond, amit ígér?

Pradoxális módon egyébként Clintonnak bizonyos szempontból hátrányára válik, hogy a programja rendkívül alapos, sokrétű, szakpolitikákra alapozó, problémamegoldó indíttatású, vagyis nehezen, csak türelemmel tanulmányozható végig. Ezzel szemben Trump ?programja? (ezt idézőjelben mondtam) néhány jól megjegyezhető panellből áll, valamint a már említett bombasztikus terveiből, amelyek közül a legérdekesebb az, hogy a NATO alapegyezményének ötödik pontját felrúgva az USA, ha ő lenne az elnök, nem védené meg például a kelet-európai államokat egy esetleges agresszióval szemben, illetve csak akkor védené meg, ha azok előbb kifizetnék a költségeket. Ami, egyezzünk meg, a rosszabb matrózkocsmákban sem szokás.

Hillary Clinton komolyan gondolja, amit mond. A „klasszikus” politikus típusa, vagyis kiszámítható. Sokan érzelemmentes, hideg fejű politikusnak tartják, nagyon valószínű, hogy ez így is van, de akkora felelősség birtokában talán még ez is erény. Egy elnöknek, még akkor is, ha történelmi premierként az Amerikai Egyesült Államok első női elnöke, nyugalmat és biztonságot kell sugároznia, nem pedig rémületet éreznie és keltenie. Furcsa lesz egy női presidenttel, de Hillarynak előnye az is, hogy a férje, Bill Clinton elismerten jó, népszerű elnök volt. Külön kíváncsi vagyok, hogy a ?first lady? szerepében miként fog helytállni.

Kedves hallgatóim, nem valószínű hogy sokan volnánk, akik szavazhatunk októberben az amerikai elnökválasztáson. Így hát a kérdésem elméleti, de úgy vélem, elgondolkoztató: ha önökön múlna, kinek a kezébe adnák a két szóbanforgó jelölt közül a vörös gombot, amellyel vészhelyzet esetén nukleáris támadást lehet elindítani?