Elhunyt Lendvay Éva költő, műfordító, kritikus – aki az utóbbi több mint egy évtizedben a bukaresti zsidó hitközség által működtetett Amalia és Moses Rosen főrabbi nevét viselő öregek otthonában élt. Betegsége miatt tolókocsiba kényszerült, ám az aktív életről mégsem mondott le: Lendvay Éva, éveken keresztül rádiónk munkatársa volt jegyzetíróként, emellett az öregotthon különféle kulturális projektjeiben is részt vett.

1934 április 24-én született Brassóban, édesapja Szemlér Ferenc költő. Szülővárosában végzett zenei középiskolát majd a kolozsvári egyetem filológiai karán magyar nyelv és irodalom szakos diplomát szerzett. Újságíróként dolgozott az Utunk, a brassói Új Idő, a Művelődés majd a Brassói Lapok szerkesztőségében. Verseit, fordításait, színházi és képzőművészeti kritikáit, könyvismertetéseit, riportjait, karcolatait az Igaz Szó, Utunk, Előre, Új Élet, Korunk, Művelődés, a iaşi-i Cronica, valamint magyarországi irodalmi folyóiratok közlik. Forrás-kötetének bevezetésében 1967-ben Lőrinczi László “egy erősen intellektuális költői alkat”-ról beszél, mely szívesen nyúl vissza a népköltészet s a virágénekek hangjaihoz, de népisége csak nyelvi szépségekig ér el, a magány szorongásaiból kihagy a szerelem forrósága is, “világűrnyire tágult szemmel” a semmibe zuhan egy céltalan várakozás… Magyar-román-német irodalmi kapcsolatokat teremt fordításaival. A iaşi-i Convorbiri literare és a brassói Astra hasábjain Radnóti Miklós, Juhász Gyula, Szabó Lőrinc, Garai Gábor, Nemes Nagy Ágnes, Juhász Ferenc verseinek román fordításait közli; románból magyarba ülteti át Ana Blandiana, Anghel Dumbrăveanu, Mircea Ciobanu egy-egy kötetnyi versét, Hortensia Papadat-Bengescu, Constantin Chiriţă, Ileana Vulpescu regényeit; németből is fordít, Adolf Meschendörfer Erdélyi elégia c. poémáját ő mutatja be a magyar közönségnek, átdolgozásában jelenik meg magyarul Thomas Mayne-Reid A fej nélküli lovas c. ifjúsági regénye. Gazdag műfordítás-gyűjteményei a Kutak c. román versantológia és a Házinapló c. román versantológia.Lendvay Éva kötetei: Bájoló ének (versek Lőrinczi László előszavával, Forrás, 1967); A második kérdés (versek, 1977); A földtől a homlokunkig (versek, 1981); Umbra muntelui (románul írt versei, 1984); Felszálló füst (versek, 1986).