Kedves hallgatóim, a nagyszájúak korát éljük. Nem tudom, mindig így volt-e, legalábbis a politikában, de talán ennyire sosem érvényesültek a populista demagógok, mint manapság. És ? tegyem hozzá gyorsan ? nem is csak a politikában, de például az újságírásban, a publicisztikában is.
Indító gondolataimat az váltotta ki, pontosabban az arra a világeseményre adott válaszok váltották ki, hogy a tekintélyes amerikai Time magazin Angela Merkel német kancellárt választotta az év emberének. A hírt olyan szitoközön fogadta a magyarul olvasók körében, ami legalábbis megmagyarázhatatlan. Mielőtt még engem is elítélnének gondolatban, megkérem, hallgassanak végig.
Először is, íme az amerikai független folyóirat szerkesztőinek indoklása. A lap azt méltatta, hogy Angela Merkel képes volt szembenézni az év folyamán Európát sorozatosan ért kihívásokkal, elsősorban a német miniszterelnöknek a görög válságra, a migrációs válságra, valamint az Iszlám Állam jelentette fenyegetésre adott válaszát emelte ki. Magam azonnal hozzátenném: fantasztikus munkát végzett Angela Merkel az ukrán válsággal kapcsolatos többoldalú tárgyalások kezdeményezése és lebonyolítása tekintetében is.
A Time magazin indoklása kiemeli: Merkel többet mert kérni a saját népétől a menekültválság alatt, mint bármelyik más politikus; végig kiállt a zsarnoki elnyomás ellen, és kitartásával olyan morálisan elkötelezett vezető vált belőle, amiből hiány van a mai világban.
Ezzel is tökéletesen egyertértek: hatalmas hiány van a felelősséget, akár a népszerűtlen intézkedéseket vállaló ? tovább megyek: akár a saját karriert kockára tevő ? öntudatos politikusokból. Akik nem a lakosság ösztönös félelmeit kihasználó, gyűlöletkeltő retorikát folytatják, akik a legnehezebb körülmények közt sem felejtik a humánum szavát. Mert olyanokat, akik mindezeknek az ellentétét képviselik, mindenütt nagyon sokat találunk ? és a populizmusuk miatt a hiszékenység, a szorongás és félelem vámszedőinek nevezném őket.
És tudok korunkban még egy olyan bátor embert, mint Merkel kancellár, aki szembe mert szállni a többségi irracionalizmussal, és akivel nagyon sokan szembeállnak ma is, noha a világ legfontosabb emberei közé tartozik: Ferenc pápa, a katolikus egyházfő.
Kedves hallgatóim, elszörnyülködöm olvasva a kommentárokat Merkel asszony kitüntetéséhez. Természetesen nem idézhetem őket, és nem csak a gyalázkodó hangjuk miatt, hanem különösen az irracionalizmusuk miatt. A tipikus, leggyakoribb kifogás az, hogy Angela Merkel úgymond ?a nyakunkra hozta a bevándorlókat, migránsokat, terroristákat?. Emberek, feleim: éppenhogy megszabadította tőlük Magyarországot ? képzeljük el, mi történt volna velük és Magyarországgal, ha a Nyugat, elsősorban Németország, közvetlenül pedig Ausztria nem veszi át a lepusztult embereket, akiknek jó része azért vált földönfutóvá, mert igen, az Iszlám Állam lebombázta a házaikat.
Persze tudom, hogy akárhogy fogalmazunk, minden állítást meg lehet cáfolni, mindenre lehet ellenvetés, de tudnunk kell azt is, hogy olykor bűn általánosítani ? és mindenekelőtt soha nem szabad embervoltunkból kivetkőzni. A terrorizmus veszélye ellen természetesen minden eszközzel harcolni kell, de a megoldást ebben is az európai országoknak, az egyesült demokratikus világnak kell megtalálnia.
Lehet, hogy Angela Merkel a migrációs hullám elején tévedett, rosszul mérte fel a veszély méreteit, ugyanakkor túl optimista volt a tekintetben, hogy országa mennyit nyerhet képzett munkaerőben és demográfiailag is, ha befogadja azokat, akik menedékre jogosultak. De két dolog tény: legalábbis a forró pillanatokban felelősen hozzájárult a humanitárius katasztrófával fenyegető helyzet megoldásához, és utána fontos további erőfeszítéseket tett nemzetközi téren, saját és országa tekintélyét latba vetve biztató megállapodások megkötéséhez.
Vagy talán meglehet, hogy az Angela Merkellel szembeni ellenszenv oka éppen az, hogy bátor volt kiállni? Ugyanis a populisták, bármennyire ugrálnak, és bármennyire népszerűek pillanatnyilag, hiszen azt mondják, amit a sokszor és sok mindenben félrevezetett többség hallani akar ? tulajdonképpen gyávák.