Kedves hallgatóim, a kormányalakítási kutyakomédia helyett kellemesebb témával, sporttal foglalkoznék egy kicsit ma. Azzal a csodálatos, igen, csodának beillő eseménnyel kezdem, amely vasárnap este oly sokunkat boldoggá tett: a magyar labdarúgó válogatott bejutott a jövő évi Európa-bajnokság huszonnégyes döntőjébe. Időtlen idők óta nem jutott ki világversenyre szívbéli csapatunk, hogy örülhessünk vagy legalább magas szinten búsuljunk a legjobbakkal versenyt szurkolva.

Előttem 1972, az utolsó EB ? fantasztikus volt, hogy a magyar válogatott az első négy közé jutott ? ráadásul egy olyan selejtező nyomán, amelyet Románia csapata ellen harmadik, megismételt mérkőzésen nyert meg. Fantasztikus volt Bukarestben román újságíró kollégákkal vitatkozni, heccelődni, versengeni, fogadásokat kötni ? hát még megnyerni azokat a fogadásokat! Azóta sem sikerült kijutni Európa-bajnokságra. Igaz, világbajnokságra igen ? de ott is utoljára 1986-ban, közel három évtizede járt a magyar válogatott.

Nagyon jókor jött ez a siker, és tegyük hozzá: teljesen megérdemelten, bár pótselejtező után. A csapat kezd magabiztosan játszani, remek a védelem, élén Király Gáborral, a nem túl fiatal kapussal. Sokáig sorolhatnám lelkesen az örömre okot adó mozzanatokat ? de sajnos azzal kell folytatnom, hogy a párizsi terrortámadás után nagyon elromlott a hangulatunk, és most már sok a féltenivalónk a focival kapcsolatban is.

Elsősorban természetesen az odaveszett emberek, emberéletek miatt telik meg keserűséggel a szívünk. De a párizsi terrortámadásoknak számos következménye lehet az európai politikára és gazdaságra, életszínvonalunkra nézve, mondhatni globálisan is. Megemelkednek a védelmi és biztonsági kiadások, korlátozhatják a szabad munkaerő-áramlást. Satöbbi.

A terroristáknak Párizsban is az volt a céljuk, hogy minél nagyobb tömeget sodorjanak rettegésbe ? nem véletlenül történtek robbantások a Franciaország ? Németország barátságos mérkőzés színhelye, a Stade de France közelében. A terrornak nem csak ártatlan életek kioltása a célja, hanem az is, hogy rettegésben tartva a tömegeket és anyagi károkat okozva ellehetetlenítse a normális életet, munkát és szórakozást.

A stadionok a sokezer szurkolóval a lelátókon a legsebezhetőbb célpontokat jelentik, hiszen az esetleges merényleteken kívül a tömegpánik is áldozatokat szedhet. Voltak már stadiontragédiák pánik miatt. Különösen olyan helyeken, ahol a rendfenntartás nem a legmagasabb színvonalú.

Péntek 13-a, a fatális dátum óta Európában futballmeccsek sokaságát törölték, illetve halasztották el. Egy legendás francia futballista, Just Fontaine úgy véli, Franciaországnak le kellene mondania a jövő évi, nyáron esedékes Európa-bajnokság megrendezéséről, amelyért annyit áldozott, tekintve, hogy nem képes szavatolni a nézők és a sportolók biztonságát. ?Van, aki azt hiszi, hogy a szurkolók a jövőben elmennek a Stade de France-ba? ? teszi fel a retorikus kérdést Just Fontaine. ?Létezik, hogy ez még csak a kezdet? ? kérdezhetjük magunk is ?, és egy futball, sőt sport nélküli világ köszönt be?

Reméljük, hogy nem, mert ez önmagában maga a terror lenne. A szélsőséges Iszlám Államot feltétlenül le kell szerelni, meg kell semmisíteni ? s az utóbbi napok hadászati eseményei, a francia és főleg az orosz hatalmas bombázások erről szólnak. Egyáltalán nem mellesleg Franciaország azért került a terroristák célkeresztjébe, mert az Iszlám Állam terrorszervezet elleni harc egyik zászlóvivője. No de azért is, mert Franciaországban sok a volt gyarmadbirodalmi Észak-Afrikából bevándorolt harmadik-negyedik generációs, a társadalom perifériájára szorult, muszlim vallású állampolgár, akit fanatizálhatnak a dzsihád eszméi. A sors iróniája, hogy magában az imádott francia válogatottban is több remek muszlim vallású labdarúgó játszik ? a francia nemzeti színekért.

A sport, a futball: a társadalmi lét egyik egyre fontos, meghatározó összetevője. Nagyon szomorú lennék már attól, ha más országba költöztetnék a jövő évi Európa-bajnokságot. Ahol immár magyaroknak, románoknak egyaránt van kiért szorítanunk. Addig is szurkoljunk a józan észnek, a békének és biztonságnak.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.