La Bella Musica Italiana. Azt hiszem, le sem kell fordítanom ezt a kifejezést, mert mindenki érti. Ez a mottója ugyanis az idei Csíkszeredai Régizene Fesztiválnak és egyben jelzi is, hogy kilenc ország tizenhat együttese ezekben a napokban az olasz középkor, a reneszánsz és a barokk zenéjét hozta el nem csupán Csíkszeredába, hanem számos más csíki és gyergyói színhelyre, szombaton pedig éppen Bukarestbe, a Szent József katedrálisba, ahol a drezdai, kolozsvári, temesvári, nagyváradi, bukaresti és csíkszeredai zenészekből összeálló Barokk Fesztiválzenekar főként Vivaldit játszik. A tegnap este a Mikó ?Várban hivatalosan is megnyílt fesztivál hangulata egyébként már napok óta érződik a városban és a környéken, hiszen a Régizene Nyári Egyetem kilenc hangszeres tanfolyamának a résztvevői majd minden este muzsikáltak és muzsikálnak is az elkövetkező napokban Hargita megye székhelyének az utcáin, ugyanakkor megszólaltatták régi templomok olyan múzeális értékű orgonáit, amelyek mintha maguk is feledték volna: a szertartásokon kívül más muzsikára is képesek. Az idei Régizene Fesztivál egyébként évfordulós jellegű, hiszen kereken harmincöt esztendővel ezelőtt, 1980-ban álltak először színpadra a helyi Barozda illetve a Kájoni együttesekbe tömörült zenetanárok, hogy a kor művelődéspolitikájától eltérően valamiféle európai zenei nyítást is mutassanak a közönségnek, de nem sokáig tehették. 1986-ban ugyanis az egyre népszerűbb fesztivált betiltották és a rendszerváltásig kellett várni, hogy újra megindulhasson a helyi és megyei önkormányzat közös szervezésében, majd tíz esztendővel ezelőtt, 2005-ben a Hargita Megyei Kulturális Központ vette a szárnyai alá. És nem akármilyen sikerrel, hiszen az addig leginkább hazai együtteseket felsorakoztató rendezvény nemzetközivé vált, a fesztiválra egyre európai országból érkeztek vendégegyüttesek, soraikban a régizene legkiemelkedőbb európai előadóival.
2008-ban a Csíkszeredai Régi Zene Fesztivál az Európai Régizene Fesztiválok Hálózatának a teljes jogú tagjává vált és a Hargita alatti rendezvényeket immár számon tartják öreg kontinensünk majd minden országában. A fesztiválokat minden évben kiváló magyar, román és angol nyelvű háttéranyagok kisérik, amelyek tisztelgésként az elődök munkája iránt minden formájukban megőrizték a fesztivál egykori jelképét, az azóta elhunyt Mérey András igen szép és sokatmondó grafikáját. Természetesen, összhangban digitális korunkkal, az érdeklődő rövid keresés után számos, jól megszerkesztett és a fesztivál ideje alatt naponta fotókkal, szövegekkel, bejátszásokkal frissített honlapokra is rátalál. Persze, semmi sem lépi túl a régi zenének azt a közvetlen élményét, amelyről Dr. Filip Ignácz Csaba , a fesztivál művészeti vezetője azt mondta és hadd idézzem: ? Az ember szívébe mélyen be van írva az öröm utáni vágy . (…) A zene fő feladata pedig mindig az örömszerzés, mert az öröm táplálja az életet, ad értelmet mindennapjainknak.(…) Kivánom, hogy beteljünk a muzsika életigenlő varázsával.? Nos, ezen a hétvégén hadd legyen így. Akár fiatalok vagyunk, akár idősek, hiszen a régizene és a zene maga amúgyis időtlen.